Régi szép idők | Kép: Pinterest |
Új munkahely, új élmények, és ráadásként vígan lubickolok a könyvek, filmek, weboldalak tengerében. Mostanában a következő alkotásokkal, siteokkal kerültem kapcsolatba – némelyik komoly okulására szolgálhat annak, aki azt hiszi, amit lát, olyan nincs. De van.
Filmek
Atlas shrugged 1–2: egy filmsorozat, amely egy négyrészes regénysorozaton alapul. Ritka alkalom, amikor a vállalatokkal érzek együtt, és nem a Fair Trade törvényt szajkózó, polgárpátyolgató állammal.
Almost human sorozat: a recept (vagánykodó hekus, aki nem akar társat a tragédiája után, mégis kap, aki ráadásul egy android) ismerős, ám a kivitelezés próbál klisémentes lenni. Az eleje tetszett, remélem, a folytatás is tartja magát. Annak ellenére, hogy bőven leltem logikai hézagokat.
Side effect: nem várt hurok farmakolandiában.
Pulykaland: á, öljetek meg! Idiótaság a tojáson.
Flukt (Escape): jó kis skandináv film, nagyon is érthető motivációkkal, gyönyörű, rideg északi hegyek között. Csak hogy tudd: annak idején egy cuki kislány is simán kiloccsanthatta az agyad, ha ezen múlt a túlélése.
Gravity: nagyon vártam, nagyon tetszett. Itt az űrben nincs robbanás, és a súlytalanságban való manőverezés is élethűre sikeredett. Nyomtatott manualból való modulvezetésnél lestem egyet.
Carrie: khm, túlzásokba esett jelenetek először tamponos megalázással, öntudatra épülő leányzón keresztül az öncélú gyilokorgiáig.
Branded: amikor legközelebb csorog a nyálad a mekis kajáért, vagy más junk cuccért, egyszer nézz a tarkódra, nem türemkedik-e ki onnét egy jóféle tripbe illő parazita brand-lárva.
Misfits 5. évad: még mindig úgy gondolom, az első évad ütött a legjobban, ezt már mérsékeltebb lelkesedéssel nézem, és nagyon bízom abban, ennél több nem lesz belőle. Fucking rocket scientist és nagypofájú göndörhajú srác nélkül már ez sem ugyanaz.
Perception 2. évad: skizó prof inkább a képzeletbeli nőjét választja az igazi helyett. Egykaptafa aha-élmények, de a filmenként változó, megoldandó esetek érdekesek.
47 ronin: sajnos piece of fiction shit lett. Ha történelmire vették volna a figurát, nálam tarol.
The Wolf of Wall Street: sex and drugs and money hack.
Dracula: ez egy sorozat azzal a színésszel, aki a Tudorokan VIII. Henriket alakította. Várakozó álláspontra helyezkedtem.
N. Philbrick – Into the heart of the sea: első angol nyelven olvasott regényem. A bálnavadászat brutalitása annyira átjött idegen szövegen is, hogy forgott a gyomrom. Időhiány miatt (ketyegett a kölcsönzés) csak a feléig jutottam
G. Heyer – Különös özvegység: különösen idegesítő könyv, ahol a nőnek annyi a dolga, hogy türelmesen, bájosan várja a hatérozott, magabiztos férfi intézkedését. Antifeminizmus angol lordokkal, akik még mindig azt hiszik, egy nő ellenkezését kitartó csókkal kell felszámolni, ahelyett, hogy vennék a lapot, ne nyomuljanak.
OnSai – Calderon2: Kutya atomvillanásban, nemesi Játszmák, demokrata áramlatok, japán hagyatékok, ilyesztő tibeti rítusörökség kardokba öntve. Calderont katonaként jobban szerettem, mint nemesként, és Tainát is jobban kedveltem, mint amikor kínlódott Calderon árnyékában. Az egyik Fay nemes neve visziont megtetszett: Utulien. 😉
Montcassen – A sivatag hercegnője: Zubeida jön, mahasti lány lesz, és megtanít arra, mire való igazán a hastánc. Nem, nem arra, amit ma művelnek vele női klubokba tömörülve, fellépésről fellépésre járva.
Ha azt hiszed, nincs új a nap alatt, akkor még nem találkoztál a táltos sci-fivel, a jeti szexszel, a dínópornóval! A keresletnek már a kínálat sem szab határt!
Elindult a Magyar Könyvek Viadala! Elképzelhető, hogy cikkezek is róla, hiszen könnyen lehet, évente jelentkező kezdeményezésről van szó.
Jogi rovatom mai tartalma: Creative Commons, és megváltozott szerzői jogok infó.
Az Aranymosás írókurzusáról már sokan hallottak. Itt van az Írószövetségé is.
Kritika Tolkien munkásságáról, mert vétek volna adott dologról csak egyféleképpen szólni érinthetetlenségre hivatkozva.
Tudsz érvelni? Biztos? Nézz utána!
Ismeretterjesztő rovatomban ma nagyanyák szerelmi tanácsaival készültem leányoknak, eltűnőben lévő népcsoportok fotóit készítettem össze, fejtegetést leltem arról, miért könnyebben meglátni a rosszat a másikban a jó helyett a neten járva, és ükanyáink kora minden volt, csak nem visszasírandó paraszti idill.
Búcsúzóul egy kis Hodor Himnusz Game of Thrones stílusban (ha már focihimnusz van, ez is legyen!):