Hétéves

Hét éve blogolok.
Egy áltudományos mítosz szerint testünk sejtjei hét év alatt lecserélődnek…

Régen

Tegnap háromórás két tepsis muszaka készítés ragadott magával, és ahogy a pestiek mondják, nem volt érkezésem arra, blogom hetedik éves fennállását taglaljam, miatta könnycseppet morzsoljak el a szemem sarkában, vagy a könnyek hiányán tűnődjem. A főzéssel egészen összebarátkoztam, ám az elmúlt blogév alatt időm beosztásával, figyelmem fókuszálásával összegabalyodtam. Ez annyiból rossz, minden olyan idő, ami nem az aktuális írásomat gyarapítja, haszontalanság.

Amikor viszont megembereltem magamat, jó dolgok történtek. Példa erre a tavaly augusztusi zsánerirodalmi tábor Kisoroszin, ahol az előadások mellett remekül szocializálódtam.

A Próza Nostra tavaly őszi Arany 200 Balladaremix pályázatára beküldött írásommal második helyezést értem el.

2017 második felében érkezett volna egy novellám az Új Galaxis 26. számában, ám időközben a kiadványt finanszírozó Avana Egyesület jelezte, forráshiány miatt határozatlan időre szüneteltetik a magazin kiadását.

Felismertem, én sem vagyok irigységtől, kártékony összehasonlítási, megfelelési vágytól mentes, ha írótársak sikeréről van szó. Ez a fajta métely akkor rombol, amikor nem alkotással, hanem mások tevékenysége fölötti fortyogással töltöm az időmet.

Idén két alkalommal (január, március) is Moly-merítésbe kerültem. Magvető kihívásra nagyokat merengtem.

Lement idén a közösségi könyvkiadást körbejáró minisorozatom és ellátogattam a Millenárison megrendezett nemzetközi könyvfesztiválra.

Mostanság

Megértem. Meg én. Mostanra jutottam el odáig, magamat mentálisan írókkal vegyülő dilettáns alakból alkotó emberré formáljam.

Aktívan követem és kommentálom a FIÓK közösségi csoport érdeklődésemet felkeltő cikkjeit, hosszas töprengés után csatlakoztam a NASI – Nők a spekulatív irodalomban csoporthoz. Olvasóként szépirodalmi utazásba kezdtem, és elmerészkedem, ahová eddig még nem merészkedtem el.

Kijött az Arany 200 Balladaremix novellapályázat legjobb művekből összeállított, ingyenesen letölthető, hivatalosan is kiadványnak bejegyzett antológia, benne Madárról madárra írásommal. Ez külön öröm, hiszen hangulatában, nyelvezetében, felhasznált anyagában  ízelítőt nyújt abból, milyen világon dolgozom.

Szarkazmusom örök, újabban mesterlécről, érdekekről szóló témákat pedzegettem. Ritkásan sorok között körblogolás is esik.

Jövendő

Annyi tervezés, ritkítás, ésszerűsítés vár rám, amennyi ahhoz kell, életképes, stabil vázat kapjon az ötletek rengetegében dúsuló regény-történetem. Vágyom rá, olvassanak tőlem, ehhez viszont fel kell nőnöm. Csekély számú novella kéri, öntsem őket remekebb formába és eresszem őket útjukra. Talán a Hungaroconra is eljutok, kérdés az, valóban létrejön-e a rendezvény, és ha igen, mekkorára mért belépőárral.

Kirándulni fogok, rézfejű fokossal, ahogy eddig, mert a közben szerzett élmények, elgereblyézett gondolatok feltöltenek. És mert sajnálom folyton négy fal között tölteni az időmet. Írni jó, de nem mindenekfelett álló függőség ez, amitől elszakadnom lelki kín. Hiszen ha fizikailag nem írok is mindig ötletelek valamin, gyakorta pusztán az ötletelés öröméért 🙂