Elárulok valamit. Semmi zaftos téma vagy bennfentes titok, az nem kenyerem.
Azzal az elhatározással, hogy műved egyszer beküldöd a kiadónak, ami felé kellő bizalmat táplálsz, csupán az első lépést teszed meg, és röviden a következőket veszed a nyakadba:
- a történeted elfogadják és egyeztetik veled a kiadási feltételeket, a szerződés részleteit
- a regényed címe lehet változtatásra szorul -> heteken át agonizálsz, mi legyen helyette
- az írásod több körben megszerkesztik
- köszönőrészt írsz, vagy nem írsz
- ajánlót írsz vagy nem írsz
- rövid bemutatkozást írsz, újraírsz
- az írásod több lépcsőben korrektúrázzák, tördelik
- borító ötletet gyűjtesz, vadabbnál vadabbakat, közhelyesebbnél közhelyesebbeket
- mivel nincs a tarsolyodban kész kép, ami illik a történetedhez, grafikust választanak
- a borítóterv elkészül, ámulattal iszod a látványát
- a borítótervet a kiadó vezető elé tárják, amit aztán módosítanak
- beütemezik, mikor menjen a kész kézirat borítóstól a nyomdába
Tovább is van, mondjam még? És hol vagy még a konkrét megjelenéstől, a fogadtatástól, a műved utóéletétől.
Egyelőre beharangozókon edződsz, szokod az újat: amit tegnap csak páran olvashattak, holnap akárki olvashatja. Szokd is: 31 nap múlva jön a Vétett út.
száz szónak is 