Gyarapodások

Going nowhere by Natalia Drepina

Termékeny és tartalmas időszakot tudok a hátam mögött. Élményeket gyűjtöttem, megcsendesedésem látszólagos passzivitása nagyfokú aktivitást takar; többek között időlegesen pontot tehettem legutóbbi regényem végére.

Több, mint egy év alkotói munkát követően elkészült Holnapután, kiskedden urban fantasy regényem nyers változata és végre életének következő szakaszába léphet: pihentetem, folyamatosan vezetett hibalistám alapján átszerkesztem, és azután kívülállónak is megmutatom. Innen az időlegesség, mert lesznek újabb fázisok, nekiveselkedések és javítások. Ahová szánom, mégsem küldhetem a lelkesedés felkészületlenségében. Úgy szeretném más elé tárni, ahogy saját erőmből legjobban telik. Úgy is jön majd a javaslat, hol és miben hibádzik, ám ha azzal bizalmat szavaznak nekem, örülhetek.

Hogy mi ez a kilencvenes évek elején, Magyarországon játszódó mű, és miről szól, arról Sütő Fanni velem készült Szimplán Mesés interjúsorozatában tettem már említést.

Ahol az egyik történet nyugovóra tér, szárba szökken a következő. Alakul a következő, ugyanabban a garabonciásokat, igliceket, kókókat és emberi sáfárokat felvonultató világban játszódó önálló kötet vázlata. Ugrunk szűk tizenöt évet, továbbra sem szakítok az embert próbáló helyzetekkel, és nehéz döntések személyes életre gyakorolt hatásával. Úgy hiszem, minden jelentősebb élmény vagy tapasztalás nyomot hagy, változást indít, és ez alól semmilyen teremtmény nem bújhat ki, bármennyire is küzd ellene.

Sokat olvasok, a könyvtári kölcsönzéseim hegyekben állnak. Ha egyszer odáig jutok, visszavihetem őket, utazótáskába kell pakolnom valamennyit. Az ekönyveket se hagyom parlagon, pont ma fejeztem be Kormorán Baru, az áruló történetét. Régebbi olvasmányaim listája még elérhető a Molyon, de az újabbakat immár Goodreadsen vezetem.

A Libellus Magazin továbbra is fogad írásokat. Részvételem intenzitása a projektben megcsappant, de el nem halt. Ritka a jó mű, ami fellelkesít, az alkotói tevékenységhez való hozzáállás pedig olyan vegyes, mint amilyen az élet egyéb területén.

Netes jelenlétem esetleges. Naponta feljárok Facebookra, két- vagy háromnaponta Twitterre is, de kevés helyre reagálok, ha egyáltalán. Inkább megfigyelőként szemlélek egy-egy témát, de azt se nagy mélységben. Nem vonz az online téri zsizsegés, gyakran elkap, hogy minden háborgást áthat egyfajta jóléti műdráma, és pont emiatt nem mozdul meg bennem semmi.

Elcsendesedtem, a fórumokra, az ismerősöknek se a szokott gyakorisággal felelgetek. Elzárkózásom némileg tudatos, de nem teljes és főleg nem végleges. Figyelmem olyasmire összpontosítom, amire valóban hatást tudok gyakorolni, ami ad nekem és nem elvesz belőlem. Élő és szerves viszonyokra vágyom, az online tér számomra sivár, könnyen közönyre ragadtat.

A kedvem jó, de tudom, hogy jobb és elevenebb is lehetne. A rendelkezésemre álló időt igyekszem hasznosan eltölteni és a javamra fordítani. Kíváncsi vagyok, jövő ilyenkor miről adok hírt, és a jelen tervei hová futnak ki.