Ha valamit elég gyakran ismételgetnek, akkor beépül a köztudatba és létezésüket alapnak veszik. Ilyennek tartom az alkotói válságot is.
no woman no cry
Látványosan szenvedsz és/vagy kerülöd az alkalmat, hogy leült és írj. Fehér lap szindrómával bélyegzed magad, mert az kezelhetőnek tünteti fel a számodra kezelhetetlent, ráadásul mindenki érti. Írókkal chatelsz a küszködésről, és ezt néha fórumokra is kiviszed. Aggódsz, hogy mással ez nincs, mert özönlenek rájuk az ötletek és azt se tudják, melyikhez nyúljanak, vagy párhuzamos projekteket futtatnak. Görcsölsz, hogy most jaj, mi lesz. Mennyivel egyszerűbb lenne töredelmesen bevallanod, hogy te kifogytál az ötletekből és nincs miről írnod.
Ebbe nem nyugszol bele, mert
a) micsoda dolog az már, hogy a csillagok együttállása is azt súgja, most a legjobb írnod, de te nem bírsz. Erőlteted, mert ha a fene fenét esz, te író vagy és akkor írnod KELL.
b) beígértél az olvasóidnak mindent is, nehogy kikopj a köztudatból.
c) köt a szerződésed az évi-kétévi történetre. Itt azért a jogi következmény kellően elrettentő erő, illetve az előleg motiváló hatással bírhat, és majd rutinnal a bevált recepthez nyúlsz, majd csak kész lesz így az a regény. (Ebben az esetben minek jössz te alkotói válsággal? Húzz a laptopodhoz!!!)
Meglehet, ez nem egy akut állapot, hanem krónikus. Lehet erőltetni, de nem érdemes. Ha erre tettél fel mindent, jaj neked. Pedig annyi értelmes, értékes dolog van a világban, és nem köpöd magad szembe, ha ezt belátod. Remélem, ha egyszer belefutok ebbe, akkor képes leszek méltósággal továbblépni.
life is strange
Van ám olyan is, hogy ötleted az lenne, de az írásnál sokkal fontosabb események zajlanak körülötted. Többet kér belőled a pénzkereső tevékenységed, vagy épp az a bibi, nincs éppen állásod és sürgősen szerezned kell. Zajlik az élet a családodban akár pozitív, akár negatív formában. Szerelmes lettél, megházasodtál, gyereked lett; szakítottatok, elváltatok, gyászolsz. Testileg-lelkileg kész vagy, és hálásan veted magad bele az edzésbe, döglésbe, kirándulásba, sorozatnézésbe, gyógyterápiába. Ezek olyan, legtöbbször egész embert kívánó élethelyzetek, amikor az alkotás mint olyan veszít az aktuális jelentőségéből és félrerakod. Mert neked épp arra van szükséged, nem arra, hogy ha összedől is körülötted az élet, te akkor is belebújsz az írásba.
Lehet terápiából írni, csak nem feltétlenül kiadásra. Saját példám:
1) Egyetem után masszívan munkanélküli voltam, és azért írtam, hogy szellemileg valami értelmesen tűnő dologgal töltsem ki az időmet. Akkori énemtől ennyi tellett. Született belőle egy magánkiadott cucc, sóhaj. Csak utólag derült ki, hogy az elhelyezkedési nehézségeim szőnyeg alá seprésére ugyan jó az írói tevékenység, de a sorok mögött rohad minden.
2) Későbbi depresszióm másfél éve alatt egy sort se bírtam leírni, és utólag eszembe nem jutna válságként definiálni. Akkor magammal akartam foglalkozni, és nem a kitalált álomvilágommal, mert az távolabb vitt a problémámtól.
sorry not sorry
Ötleted, az akad, de publikálhatatlan, mert fanfic vagy tét nélküli örömírás. Ez személyes vonatkozásban nem válság-szagú, de a kiadóiról már lehetséges. Itt az írónk, miért nem eladható produktumba önti a kreativitását lődörgés helyett?
Akadtak évek, amikor Középfölde tartott a markában, és másodkori mornúmenedán családregényben lubickoltam, hanyagolva minden neves Tolkien-szereplőt. Most Nefilim és Gibborim köré szerveződő sci-fivel szórakoztatom magam. Érdekel is hogy kiadható-e! Nem azért csinálom. Jön utána nagy feladat (kiadásra szánt regény kíméletlen átírása), már ott a látóhatáron, erőt gyűjtök ezzel a játékkal.
Írói válság-e, csak mert nem publikációban vagy díjban mérhető eredményekkel zárod az évet? A képzeleted termékeny marad, és fejlődésre, csiszolásra is alkalmat nyit.
well now i am not doing it
Sokkal prózaibb és egyszerűbb okok is léteznek, miért is nem írsz, de elbújtathatod a válság címke alatt, mert úgy nem faggatnak, bár attól ugyanúgy fáj.
- egyszerűen nem akarsz írni, hagyjanak már vele békén, nincs kedved
- nem találtál kiadót, az pedig semennyire se vonz, hogy wattpadozz, vagy noname blogon közzétégy, ezért lehúzod a rolót
- találtál kiadót, de magánt, és megfelelő olvasóbázis nélkül csak családtagjaid és legközelebbi barátaid sikerült elkápráztatnod
- rendes kiadó adott ki, de szarul fogyott a könyv, mellé elevenedbe vágó kritikát is kaptál
- összekülönböztél a kiadóddal, és ez annyira mély nyomot hagyott benned, hogy köszönöd, nem kérsz ebből a világból többet
- megmérettél és ami megvalósult, nem tetszik, mást meg nem tudsz
- beláttad, hogy kurvára nem éri meg, mert nem térül meg a belé fektetett előkészület és munka, még akkor se, ha honoráriumért alkotsz
száz szónak is 