 |
| via deviantart |
Sose szerettem még igazán gennyes rohadék főszereplőt. Mert sosem találkoztam még igazi tetves karakterrel, akit fő pozícióba pakoltak. Valahogy mindig elérték, legyen benne valami szerethető cinizmus – Loki effektus, habár ő mellékszereplő volt a Thorban –, múltbéli háttér, ami arra hivatott, érthetővé tegye, miért is lett ő olyan amilyen.
Humanizálni a gennyládát! Ez olyan, mintha ombudsman állna a háttérben és ingatná a mutatóujját, tessék erre odafigyelni.
De kár! Ne, nekem ne akarják emberivé tenni, tartani a balanszot, hogy aki rossz, az teljesen akkor sem lehet rossz, mert az az uncsi sarkos gonosz, ami high fantasy kartonfigurának jó, de aki táplálóbb sztorikon edződött, unottan elhúzza a száját. Vagy azt sem.
Többek között páran ezért fanyalognak Szauronon.
 |
| EU konform? | 9gag |
Hm, Jeoffrey vagy Havas Ramsay a Trónok harcából? Nem kifejezés, mennyire undorodom ettől a két karaktertől. Nulla szerethető, emberi oldaluk nincs, vagy ha állítólag van, magasról teszek rá, nem érint meg, nem enyhít.
De ők sem főszereplők. Martinnál sokan futkosnak, egyik se a fő–fő, és nagy a mortalitásuk, mint ismeretes.
Kétségbe vonom, hogy tudnék, mi több, akarnék olyan főszereplőt teremteni, aki abszolút negatív. Néha vonz, hogy létrehozzak egy ilyet, viszolygással teli izgalom jár át. A gonosz diadalmenete, aki könyörtelenül kicsesz a jókkal, és nem, semmi, de tényleg semmi nem hatja meg.
Se nagy célok, se emberiség sorsa, se egy pufók babaorcácska, se egy szöszös kismacska puha bundája.
Huh, lepergett előttem egy kismacska kínzása és kinyílt a bicska a zsebemben.
 |
| Lenne szíved? | sallyhanreck |
Taszít a nagyban játszó negatív karakter. A kicsi meg nem akkora formátumú, érdekeljen. Mellékszereplőben alkottam már szemétládát, de nem sokat volt a színen. Ám amikor igen, akkor azt nem lehetett nem észrevenni.
Habár ha jobban megerőltetem az agyam…! Az Ördög ügyvédjében Lucifer adta az ívet. Épít az emberi gyarlóságra, és igen, ez már az a kategória, ami bejön. De ő is csak asszisztált az ügyvéd személyes kálváriájához. Habár az igen fő asszisztálás volt.
Külön lelki beállítódottság kell ahhoz, olyan főszereplővel dolgozzam, aki negatív. Ha én magam nem tudom egy kicsit szeretni, minek foglalkozzam vele? Ha valakit nem szeretek, minek pazaroljak rá időt, figyelmet? Akkor is, ha kitalált karakterről van szó, meg egy ráhúzott, neki kitalált történetről. Most akkor mégis afelé húznék, kell valami, egy kis fűszer, amitől a genyó genyó marad, de mégsem annyira, hogy habzó szájjal a halálát követeljem? Vagy ez a jó, a cél: indulatok kiváltása?
Kizökkenek ebből az áramlatból.
Nem csak a gonosz nem kedvelhető, hanem az is, aki nem teljesíti a vágyainkat. A be nem teljesülő kívánság és ígéret ereje hatalmas.
Nem jön össze a szép, szerelemre vágyó, édi szereplővel. Nem segít, de mindenki ezt várja tőle. Aki köp a konvenciókra. Aki nem köp. Végtelen a sor.
Az igazán utálatos főszereplő nekem az, aki nem azt adja, amit várok tőle, és nem jó értelemben. Kielégületlenül hagy, de formátuma mégis akkora, hogy nem ültethetem kispadra annyival, vérgyenge voltál, apukám. Sokadhegedűs. Aki miatt még órákig füstölgök.
Hát neked? Mondj neveket!
Mások a témában:
száz szónak is 