Kultúrház 3.

Programokról

Vigadó, Sosemvolt Budapest: vitrinekben, maketteken, és látványterveken elevenedett fel Budapest azon arca, ami sosem válhatott valósággá. Pl. Kismarty Lechner zikkuratjai az Astorián, Szabó Nekropolisza a Fiumei úti sírkertben, és Hoeptner – Rimanóczy gellérthegyi luxusszállodája (ez utóbbi kettő indokolatlanul megmozgatta a fantáziámat). Részint azért, mert némely koncepció nem illett a város képébe, részint mert berobbant a második világháború és derékba törte a megvalósítást. Tálos díszes népies motívumai mesébe illően tobzódtak.

Vigadó, Generációk: kicsit vegyesre sikeredett. Mert akadt köztük vallásos családok csoportképe, fogyatékkal élők portréja és a Csahó lábánál élő arlói cigányokról, visszapillantó tükrökből ellőtt, lesifotók hangulatát idéző képek is.

A panoráma terasz felé menet átfutottam a Pesti Vigadó Idővonalát, illetve kitérőt tettem Bánffy Miklós és Kós Károly világába is.

Verzió filmfesztivál.

Már tavaly is online csatlakoztam be, idén ugyanígy tettem. Végül két filmet láttam.

Budapest siló: A film főszereplője több mint 30 éve Budapest legnagyobb, még ma is működő gabonasilójában dolgozik. Lakhelye egy konténerházban van, és napi szinten ereszkedik le a tíz emelet mély silókba, hogy kitisztítsa őket. Ez ránézésre is veszélyes munka, és nem csak a folyamatos gabonapornak való kitettség miatt. Szürreális környezet, ami körül a főváros valószerűtlen.

Egy halk és szelíd hang: Mati lelkész a Mount Sinai Hospitalban New Yorkban. Kifejezeten a palliatív ellátásban nyújt lelkigondozást, de babáját szülés során elveszítő párnak is nyújt vigaszt. Küzd a kiégés ellen, konfrontálódik a felettesével, aki maga is gyötrődik, és igyekszik átvészelni a betegeivel való munka megterhelő mivoltát. Elképzelni sem tudom, hogyan lehet ezt a munkát egy életen át végezni. Mondjuk Mati is szakít vele egy idő után.

Cikkekről

Film lehet Marha Wells Gyilokbotjáról

Másképp olvasunk nyomtatott szöveget mint digitálist

A postaládákba egyre kevesebb nyomtatott újság érkezik

Szociális szorongás és a bélflóra kapcsolatban állhatnak

Ezek lennének a jövő szakmái?

Neumann 120!

Olvasmányokról

Bővebb véleményem az egyes könyveknél a linkekre kattintva olvasható.

Björnsdóttir – Tüzek: Akárhány évesen felrúghatja az állóvizet egy intenzív, mindent felforgató szerelem, gyökerestül hívhatja elő az ember azon oldalát, amit eltemetett magában vagy sosem ismert igazán. A végével nem vagyok kibékülve, mert kényelmes.

Xiran – Vasözvegy: ezt a könyvet nice to have módra kértem a könyvtártól. És bővítették vele az állományt, így kikölcsönözhettem. Amiben ez a könyv jó volt: A főszereplő ádáz viselkedése, fasza kis beszólásai és reflektálásai, a kitartása példamutató. Az is, hogy a legszorongatottabb helyzetben sem veszíti el az emberséget, igaz később kiderül ezzel felületet adott támadásra. Amiben kevésbé: Erőszakkal korlátozták YA keretek közé, mikor visít róla, hogy felnőttebb korosztálynak való, ott bontakozna ki igazán. Tetten érhető ez a véres jelenetekben, és hogy gyakorlatilag fátylat dobtak az erotikára.

Ravn – Alkalmazottak: Sci-finek sci-fi, de nem a hagyományos értelemben. Az interjúztatós forma sok részletet sajnos képtelen megmutatni, így sok minden a homályban marad. A szereplők egyforma hangon nyilatkoznak, talán így akarták érzékeltetni, mindegy ki android, ki ember, kommunikációban mind megkülönböztethetetlenek.

Gráczer – Az Úr szukái: Lassan kialakul egy új szereplő, a Mátyás-korabeli nyomozó-hóhér Marcus alakja 😀 Történelmi barangolásnak sem utolsó, habár azt szem előtt kell tartani, a szerzői képzelet kitölti azt az űrt, amire a feljegyzések és források nem adnak választ. Aki gyakran jár a Margit-szigeten annak külön érdekes adalék lehet, milyen szerzetesrendek épületek álltak rajta és azon rendek milyen viszonyt ápoltak egymással.

Bomann – Kék: Nem pontozom a regényt, mert a nagy része ötpontosan vitt magával, aztán a csúcsjelenetnek szánt szembesítéssel az értékelésem rögtön kettőre zuhant. Az Agathe-t sokkal jobbnak találtam.

Filmekről

The marsh king’s daughter: először könyvben olvastam, és nem éreztem úgy, hiányozna ide egy film. Írásban jobban is működött, és másképp jött át, mit is keresett anya, apa és lányuk a mocsárvilágban. Azt viszont az események hátterétől függetlenül remeknek találom, ha egy gyerek otthonosan mozog a természetben, kellően talpraesett és praktikus dolgokra is képes. Elvégre a gyerekkor feladata nem az volna, hogy másfajta léptékben de felkészítsen a felnőttkorra?

If you were the last: férfi és nő asztronauta egy közös misszión az űrben. Mindketten házasok a Földön, de ez csak egy darabig akadályozza meg őket abban, hogy egymáshoz sodródjanak. A lényeg azonban a Földre visszatérve kezdődik. A közösen átélt események összekötnek, és akik nem voltak annak részesei, azokkal lazul a kapcsolat.

Fingernails: Jessie Buckley elég gyakran szerepel elvont filmekben. Ez is ilyen. Körömből elvégezhető tesztből kimutatható, azzal vagy-e akit szeretsz, és aki szeret téged. És mi történik, ha 50%-os eredményt kapsz? Akkor vagy te, vagy a másik nem szerelmes.

Pain hustlers: a Purdue Oxicontin botránya csak az egyik, ami felforgatta az USA gyógyszeriparát. Ez a film egy fentanil alapú fájdalomcsillapítót gyártó cég feltörekvését, virágzását majd megérdemelt, gyalázatos bukását mutatja be egy elszánt orvoslátogatón keresztül. Az itt Zannának nevezett cég az Insyst szimbolizálja. A Purdue-vel ellentétben az Insys alapító-tulajdonosát tettéért elítélték.

Old: a misztikus kezdéshez és történetépítéshez képest egy végtelenül kényszeredett csavart kaptam a végére.

True spirit: bár a címszereplő az egyik sajtótájékoztatón elmondja, ő csak egy átlagos lány aki hitt az álmában, azonban átlagos lányok nem rendelkeznek olyan ambícióval és körülményekkel, amilyennel ő elérte, hogy körbehajózza 16 évesen a Földet.

Triangle of sadness: egyetlen félresikerült luxus yachtút is elég ahhoz, hogy a vendég-személyzet rangsor felboruljon.

Sorozatokról

Loki 2 évad: ugyan még két epizód hiányzik, hogy az évad végére érjek, eddig az a véleményem, az első évad jobb volt. Sok logikátlanság maradt benne. (Széljegyzet: az amcsi szuperhősök a modern kor mesterségesen létrehozott néprajzi alakjai.)

V gen: ugyanolyan vicces, gusztustalan és abszurd, mint a Boys, szóval aki azt kedvelte, ebben sem fog csalódni.

Zenéről

Hrdza: kelet-európai folk zenét játszó szlovák együttes.

Maria Mazzotta: dél olasz hangok tagadhatatlan balkán behatással.

Végül indonéz világzenei hangzás a Riau Rythmtől.

kutya kötelesség

Ismersz tehetségesnek tartott írót? Talán pont te vagy az? Biztosra veszem, hogy akár közvetve, akár közvetlenül vagy érintett, a megmondó emberek rád találnak. Részben azért, hogy definiálják, mi a tehetség, részben azért, hogy jól az orrod alá dörgöljék, mit is kéne vele kezdened.

A tehetség mibenlétét sokan sokféleképpen igyekeznek megfogalmazni, és néha úgy tűnik, legalább akkora fába vágják vele a fejszéjüket, mint amikor a szerelmet próbálják értelmezni. Tehetségesnek hívják azt is, aki még nem bizonyított, de látszanak rajta a kedvező előjelek, de azt is, aki eredményei révén letett már valamit az asztalra. Mások szeretik túlmisztifikálni a dolgot, mondván ez valami olyasmi, amivel születni kell. Megint mások inkább elbagatellizálják és azt hangoztatják, tanulás révén bármilyen szintet elérhetsz: a tehetségesnek tartott készségek elsajátíthatóak, az eredmények géniuszi szintig maximalizálhatóak. És tolják máris eléd a tréning reklámját, ami biztosítja ezt számodra.

A középutasok inkább a genetika és a környezet kölcsönhatásában látják a megoldást. Azaz a tehetség csak adott körülmények között nyilvánul meg.

Dr. Czeizel Endre három különböző fogalmat tart megalapozottnak: tehetség, talentum, géniusz. A tehetség az átlagot meghaladó, kivételes adottságot, potenciát jelenti. Amikor valaki a vele született adottságokat kibontakoztatja és valóra váltja, akkor válik a képességeit bebizonyító talentummá. A géniusz különleges, párját ritkító szellemi teljesítményre, kivételes alkotások létrehozására képes ember.

Akárhogyan definiálják a tehetséget, az sokat elárul annak a közösségnek vagy társadalomnak az értékrendjéről is, ami megfogalmazza.

Amint zöld ágra vergődnél azzal, mit tarts tehetségnek, máris jön a kinyilatkoztatás, hogy annak révén kell elérned életed célját. Tehetségesnek lenni annyi, mint konkrét feladatra születni. Jó lesz ezt a felfogást minél hamarább a magadévá tenned, hiszen ha rendeltetésed szerint teszed a dolgod, élsz és virágzol.

Előszedik Emmanuel Kantot és Thomas Hurkat, akik szerint aki tehetséges, annak erkölcsi felelőssége azt kibontakoztatni és mások szolgálatába állítani. Ez nem választható, kedvtől és szándéktól függő opció, hanem kutya kötelesség. Kikerülhetetlen belső parancsként kell rá tekinteni.

Javasolják, hogy szenteld életed a tehetségednek: ne alapíts családot, mert az elvon az írástól. Ne vállalj bizonyos típusú állást, mert akkor úgy kell ugrálnod, ahogy más fütyül. Válj rögtön vállalkozóvá, mert ott te osztod be az időt és pályázhatsz különböző forrásokra. Ha pedig megteheted, ne dolgozz egyáltalán: ott a közösségi finanszírozás, a fiadzó üzleti befeketéseid, a szerencsés öröklés vagy egy támogató, sokat kereső partner, így neked semmi más dolgod nincs, mint az írás.

Hősök mottóját sem restek előcitálni: nagy hatalom nagy felelősség. Illetve ha lehetőséged van jót tenni, akkor kötelességed is úgy tenni. Legyen szó például az írásról, muszáj kiaknázni. Hallhatod ezt szüleidtől, barátaidtól, mentorodtól, vagy pályatárstól. Főleg akkor, ha az istennek se állsz kötélnek. Ha tékozlod a tehetséged, tékozlod az életed. Miért? Mert tartozol ezzel magadnak és a társadalomnak. El kell juttatni a szavad szélesebb réteghez. Nem maradhatsz tétlen! Muszáj felnőnöd a feladathoz, muszáj rá vágynod, muszáj akarnod. Az egyéb örömöknél fontosabb az élethosszig tartó tanulás, a 120%-os teljesítés, mert csak így érheted el a magad és a mások által támasztott elvárásokat.

És hogy jön valaki ahhoz, hogy megmondja, mi lenne dolgod? Úgy, hogy biztosra veszi, ő olyan helyzetben van, hogy megmondhatja. Mert ő tudja, hogyan mennek ezek a dolgok, mert bölcsebb, tapasztaltabb, ő jót akar, a javadat, és a többi. A megmondással egyúttal elvárást támaszt, és aki elvárást támaszt, az bizony ítélkezni is fog, ha nem teljesítesz.

A megmondót nem érdekli, ha közben beledöglesz. Az se, ha nem érdekel, vagy nem élvezed, hogy elérd a szerinte elvárt következő szintet. Az se, ha vitatkozol a szint létezésével, az se, ha megterhelő belevágnod. Nagy hátszelet kap az a vélekedés, hogyha valamiben jó vagy, azt kell csinálnod, akár üzletszerűen is. Pl. jól írsz, sürgősen legyél író. Pufogtatnak olyanokat Konfuciustól, hogy “Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod.” Az ilyenekkel lehet leginkább belehajítani bárkit a kiégés vermébe.

Vagy a másik kedvencem: dolgozz az álmodon, aztán éld is meg. Nagyon erős MLM felhangja van. Ki ne akarná beteljesíteni a vágyát? Vágj bele abba, amit élvezel, és ha élvezed, úgyis több időt ölsz bele, ezzel növeled az esélyét, hogy sikeres legyél. Innen egy lépés a kifizetődő kemény munka mítosza. Tesznek a kirakatba pár sikersztorit, meglebegtetik hogy ez akár te is lehetsz, és horogra is akadtál.

A legtöbb embernek gyakran pont azok a dolgok okoznak örömet, amikben nem annyira jók. És nem is biztos, hogy amikben jók, azzal el akarnak érni bármit. Ha el lehet érni vele valamit egyáltalán. Az egész valójában arról szól, hogy olyanból hozd ki a legtöbbet, amiben tehetséges vagy ÉS a társadalom is értékeli. Kit érdekel, ha egy korty vizet vissza tudsz adni az orrodon át?

Máris eljutsz oda, hogy a tehetségfejlesztéssel valójában a karrier és presztízs lehetőségét akarják eladni neked. Pedig a tehetség nem összekeverendő a sikerrel. Mintha valaki csak akkor lehetne tehetségesnek nevezhető, ha sikeresen fejleszti magát és elismerik a kiválóságát. Aki sikeres nem feltétlenül tehetséges, és aki tehetséges, nem feltétlenül sikeres. Valamiért mégis egyiket a másik feltételének tartják. Simán előfordulhat, hogy olyanban vagy tehetséges, ami szélesebb körben nem arat sikert vagy nehezen értékelhető (pl. a bizarro fiction írások).
Ha fizetsz egy nyomdának hogy kiadják a könyved az siker? Hát az, ha egy kiadó lát valamit az alkotásodban, és honoráriumért kiad? Aztán aki csak egyszer írt valami jelentőst az tehetséges? És aki megbízhatóan, többször, legalább a már tőle olvasott kiváló színvonalon? A képes rá és a csupán erre képes között óriási a különbség.

Ha eddig nem görcsöltél rá most már biztos ráfogsz. Ismételd meg a csodád, vagy te is mész azok közé, akiknek tehetsége már vagy még nem aktualizálódott. Kár búslakodni. A károgók majd letudnak annyival, ha te nem bontakozol ki, majd megteszi helyetted más. A világ nem lesz miattad szegényebb, mert nem ismert meg.

És ha így is lesz: kit érdekel, ha kiegyensúlyozott életet élsz, függetlenül a külső elvárásoktól?

Saját vélekedésemet leginkább Dr. Gyarmathy Éva alábbi idézete fejezi ki:
“A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.”

Olvasmány:

Bernáth László – Paár Tamás: Szabad-e hinnünk az erkölcsi felelősségben?

Brian O’Connor: Ignore the pressure to ‘make the most of’ your talents

Szendi Gábor: Akar-e ön tehetséges lenni?

Kultúrház 2.

Programokról

Erőművek éjszakája: ellátogattam a szadai kompresszor állomásra ahol gázt szállítanak csövekben. Mint kiderült illúzió az oroszmentes gáz, használnak csőgörényt, és online is nyomon követhető, mikor merre áramlik a gáz.

Worldpress Photo kiállítás 2023: jártam a magyar Nemzeti Múzeumban, ahol emberek és erdők sorsára nyerhettem rövid, biztonságos távolságról bepillantást. Ez a távolság az, ami bizony hátrány is tud lenni: ha fejemre nő a saját zsennyegésem, hajlamos vagyok elfelejteni, milyen kivételezett helyzetben és körülmények között élek. A saját magam által generált hülyeségben való tapicskolás helyett jobban teszem, ha elmegyek kirándulni, vagy más hasznos tevékenységgel foglalom el magam.

WAMP volt a Népművészeti múzeumban. A várthoz képest meglehetősen kevés kiállító állított standot, de legalább bejárhattam az épület parkosított tetejét (először jártam itt a megépülése óta), és az 56-os emlékművet (nem ragadtam bele).

Cikkekről

Bolygónk legnagyobb organizmusa, a Pando

Híd, folyó nélkül (és mellesleg innen a neve annak a garabonciásnak is, aki ugyan nem szerepel a Vétett útban, de csak vele jön ki a tíz fő)

Olcsó húsnak híg a leve? MI-vel írt regényözön.

Olvasmányokról

Bővebb véleményem az egyes könyveknél a linkekre kattintva olvasható.

Yoko – Tokió utolsó gyermekei: A japánok szorongása ölt testet a könyvben: mi lesz, ha nem születnek gyerekek, vagy ha születnek, de azok súrolják az életképtelenség határát és nem marad más csak egy meddő, elöregedett nemzet. 

Gráczer – A háromfa hölgye: Kifejezetten élvezetes, korabeli nyomozást tartalmazó történelmi regény. Pluszt ad hozzá, hogy mindez egy hóhér szemszögéből zajlik, és őrajta keresztül mutatja be a még meg nem koronázott Mátyás korát.

Dupont-Monod – Egy közülünk: Egy sérült testvér születése megváltoztatja a családot: az egyes tagjait, de a köztük lévő dinamikát is.

Doshi – Égett cukor: Valódi célok nélkül az ember sodródik és lehetetlen helyzetekbe keveredik.

Wood – Hétvége: A hetvenesek nem csak annyit jelentenek, mint amit itt látunk: otthonkában csoszogó nyuggereket, idősek otthonában pisiszagú pelenkában tévére bámuló embereket, rátolt unokák között kényszeredetten mosolygó nagyikat. Ha az elméjük tiszta, és miért ne lenne az, ennél sokkal több van bennük.

Mörk – Szentjánosfű: A történelem itt inkább díszlet egy tinglitangli romantikus izéhez. Nincs ebben bátorság, egyediség, ami miatt emlékezetes írás lehetne. Aki erre vevő, és olyanok sokan vannak, zabálni fogják.

Filmekről

m3gan: a robotpesztra/gyerekbarátnő fejlesztője kábé az összes ponton megsért minden fejlesztői protokollt és etikát, így meg sem lepődöm, hogy katasztrófába torkollik a dolog.

A segítség: a könyvet olvastam korábban, a filmet kíváncsiságból néztem meg. Továbbra is a könyvet ajánlom, teljesebb.

Corsage: elfogult Sissi-imádók csak óvatosan nézzék meg, pátoszmentes, hús-vér nőt kapnak.

Ehrengard: kosztümös romantikus komédia, jóval kevésbé explicit szexszel, mint például a Bridgerton.

The good nurse: miért idézte elő páciensek tucatjának halálát egy nővér? Mert senki se állította meg.

Birds of paradise: a balett kemény világ. Rivalizálás, táplálkozási zavarok, a kiválóság hajszolása – ezt mindenki sejti vagy tudja. Drog, szex, és az adományok sorsalakító volta – ezt talán kevésbé.

Inside: okos penthouse foglyul ejt egy műkincstolvajt, aki aztán hamarosan a túlélésért küzd.

In the earth: misztikus horror, ahol tudományos úton is igyekszik felvenni a kapcsolatot valami pogány dologgal. Amilyen jól hangzik, olyan slampos a kivitelezése.

Sorozatokról

Billions: záró évad, jutalomjáték minden érdekeltségű oldalnak. A Wall street Axelrod-féle farkasai pénzt csinálnak a hullámvölgyek közepén is.

Tündérkert: közepes büdzsé, irritáló főszereplő, de hát Báthory Gábor nem a hozzáértésétől és szerethetőségétől vált híressé. A szövegkönyvről csak a hide the pain harold meme jut eszembe.

The gilded age: második évad zajlik, New York fénykora, kőgazdag kapitalistákkal, pazar estélyekkel, színházviaskodással, a szakszervezeti munkásmozgalom berobbanásakor. Itt egy nő csak akkor élhette ki ambícióit, ha a férje neve mögé bújt, vagy megmaradt közéleti színtéren.

Ahsoka: abszolút nem ismerem a szereplő rajzolt, mesés előzményét, időtöltésnek vágtam bele. A rangjelző táblák a tiszteken mosolyogtatóak, nem mintha a Star Trek gallérpöttyei komolyabbnak hatnának.

Scavengers reign: elképesztő ötletek és látvány, hát még a morális üzenet! Eredetileg egy sci-fi rövidfilmből hajtott ki néhol kifejezetten hátborzongató sorozattá. Kifejezetten ajánlom!

Zenéről

Okra playground: finn elektro-folk együttes, lentebbi számuk magával sodor.

Dlú: glasgowi gael nyelven éneklő együttes.

Vartra: belgrádi kollektíva zenészekből, táncosokból és kézművesekből. Délszáv folklór ihlette számuk lentebb hallható.