A héten hétfőn átvettem a magyar sff antológia tiszteletpéldányomat a GABO kiadótól, ami elgondolkoztatott a novella születésének körülményeiről és írói tevékenységem jelenéről.
Közelmúlt
Nem sokon múlt, hogy abbahagyjam a megjelenés utáni törekvést. Élt bennem egy történet, és él bennem számos, ami olyan világban épült fel és indult iramlásnak, aminek jóságáról és értékességéről meg vagyok győződve. Lehet ez vakhit, lehet szemellenző, vagy a belső szenvedélyem dagályos áramlása. Ragasszon ki-ki rá címkét a maga kedve, szándéka és szája íze szerint. Én szeretem és örömöm lelem benne, valahányszor sikerül elmerülnöm benne. Így az írás, és vele a modern környezetbe tett, néphagyományokkal összefűzött embert, iglicet és más egyebet érintő történet szövése és a szereplők kísérése sosem volt kérdéses. Itt az került inkább mérlegre, hogy keresem-e vele kiadók kegyét, kijárom-e az útját, hogy szélesebb réteghez eljussak.
Akadt bennem félelmen nevelt dac és gőg rendesen. Ha nem kell senkinek megtartom magamnak, a többit ott egye a fene. Nem kell minden áron minden írásomat publikációra ítélnem. Nem kell minden áron jövőbeli olvasók tömegét vizionálnom. Persze, jól esne, annyira vagyok hiú és becsvágyó, de ha a fogadtatás nem a várt és remélt, hát tudomásul veszem. Lehet, ez a történet és történés csak nekem fontos, és senki másnak, de attól még lélegzik, attól még él.
Pandi és Fanni a megmondhatója, mennyit zsennyegtem üzenetben, hogyan szerepel majd a novellám a pályázaton, és ha ismét kihullik a mezőnyből, akkor köszönöm szépen, részemről ezt a kiadási hajszát befejeztem. És nem a kiadó nevéhez kötődően, hogy csak ők kellenek mindenkoron. Én magába a történetbe voltam úgy bevonódva, de nem azért, mert beleszerelmesedtem a saját munkámba. Úgy vettem, hogyha elutasítást kapok, az annak a miliőnek és világnak szól, ami nekem kedves. Én úgy meg voltam győződve a magam igazában, hogy azért bizony a józan észt is félretettem. Pedig lehet egy művet úgy megírni, hogy nem mozdít meg másban semmit, és úgy is, hogy pont elég ahhoz, hogy elérje a túlpartot, ahová sosem lesz bejárásom.
De mondhatták nekem szépen és jól, egy elutasítás sosem a szerzőnek, hanem a műnek szól, és nem kell miatta sértettségbe és csalódottságba burkolózva levonulni a színről. Eluralt a bennem élő, végletekre hajlamos énem.
Erre bekerültem, erre nekiestek a szövegnek, és olyan érzékkel mutattak rá a történet hibáira, az ötleteire, amit aztán sokkal sikerültebben kibontottam, mint ahogy pályázati nekifutásra készítettem. Lehet itt bétáztatni, tapasztalt írós társsal szakvéleményeztetni, az a mű csak árnyéka annak, ami végül egy szerkesztő keze nyomán letisztázódik.
Jelen
Az a világ még a keblén hordoz. Mélyre húz, magasba emel. Írtam egy hosszabb lélegzetvételű regényt, amiről kiderült, átszerkesztéssel három kötetbe való. Belefogtam egy újabba, amivel lassabban haladok, mint szeretném, a hibalista bezzeg nő, és még le se ütöttem a zárómondat pontját.
Fél év írás után elnehezülök, most a harmadik negyedet rovom. Oda a lendület, és ez még a nyers verzió első, második, harmadik felvonása, hol van még a pihentetés, és a szerkesztés, a tesztolvasó bevonása! Diplomamunkát könnyebb összeállítani.
Az új munkahely intenzív figyelmet követel, cserébe külső ingerekkel ajándékoz meg. Míg máskor hét közben is dolgoztam fejezeten, ez mostanra hétvégére szorult. Elfoglalttá tettem magam, ennek netes jelenlétem látja kárát. Tagja vagyok pár alkotói csoportnak, egy ideje ritka madárnak számítok bennük. Fejem felett lebeg az íratlan elvárás, jó szerző évente, kétévente letesz valamit az asztalra, feszes tempót diktál magának; akkor is írós hangulatba viszi magáét, ha púp a hátán az egész; aktívan marketingel, kampányol, olvasógondoz, és a többi színes-szagos intelem. Mert máskülönben kifut az időből, ötlete elavulttá, vagy megírottá válik.
Lehet, így járok én is, és akkor hiába az a sok belé fektetett munka, idő, más egyéb. Itt nincs jól megérdemelt és kikövetelhető jutalom. Nincs jófejség és fairség. Élet van, és élvezet, hogy amíg ezt űzöm, addig világom kerek egész, és ha ebből más is kihajt, legalább kellemesen meglepődhetek.
száz szónak is 