A tematikus blogoláson kívül is létezem, és jóval több zajlik a hallgatás látszólagos semmije mögött. A hallgatás most tartalmas csönd. Semmiképp sem az alkotásmentes, tunya, munkás hétköznapokként aposztrofált életuntság eufémizmusa. Lehetőségeim száma egyre szaporodik, csak győzzek élni velük!
Az írói közösségek meg én
Ha hiába kerestél írói összeröffenéseken, könyvfesztiválokon, könyvbemutatókon, akkor a hiba nem a látásodban keresendő. Valóban kevesebb megmozduláson vettem részt az idén. A Millenárison szervezett eseményen villanásnyi időre felbukkantam, bezsebeltem pár könyvet a SpiritArtnél megjelent Kalandok és kalandozók novelláskötetből, aztán illa berek, nádak, erek, már ott sem voltam, és aki alá szerette volna íratni velem a könyvét, annak nem sikerült. Könyvet ritkán veszek, így nem a potenciális vásárló, vagy az előre kinézett könyvekre, dedikálásra vadászó érintet ösztönével vettem meg a jegyemet a rendezvényre, amire meg végül elvertem a jegyembe foglalt kupont, az sem érte meg később az árát (sorry, Gloriána, valami másra számítottam).
Volt egy frankó írós Facebook oldal, ami év elején felbomlott, azóta a kapcsolattartás a kortárs szerzőkkel némiképp visszavett az ütemből. Marad az üzenőfalak sasolása, esetleg a blogok követése. Aztán bővült a kör, bekerültem a tematikus írói csapat véges számú tagjai közé, és megismerkedtem végre személyesen is valakivel, akit a legtöbben Raoul Renier álnéven ismernek. Baromi jó fej, élőben mindinkább, mint írásban. Nemrégiben elolvastam Moskát Anita Horgonyhely című regényt, és örülök, hogy őt is az ismerőseim között tarthatom számon.
És vannak azok a szerzők, akik nem magyarok: Katja (2012-es évi Sea of Words novellapályázat első helyezettje), Agnija (2012, 2013, 2014 évek döntőse a Sea of Words novellapályázaton)… Agnijáról nemsokára külön bejegyzésben is szólok. Roppant izgalmasnak, és inspirálónak tartom eddigi életútját, megmozdulásait, és nem ő az első az életemben, akik a nyílt gondolkodású, nem tisztán és kizárólag írással foglalkozó, értékes emberek felé irányították a figyelmem. Sokkal jobban értékelem most eeket a szociális lehetőségeke,t mint az egyetem alatt. Én most nyílok ki, és a campusi időket olyan könnyen e tudom felejteni, hogy az már fáj. Wasted times? Nem töprengek ezen. Tanulságot vonok, és örvendek, hogy társasági lényként gondolhatok magamra.
Művelődés
Olvasok, sokat, de nem mindenfélét és nem csak könyveket. Molyon, és itt, a blogon, oldalmodul formájában könnyen követhető, épp mit ütök fel, az életmóddal, kultúrával, tudománnyal foglalkozó blogok kínálatából viszont keveset isztok meg másokkal. A film és sorozatnézés állandó napi tevékenységem közé tartozik, mostanában a Facebook az a felület, ahol kifejtem a véleményem a mozgóképvetítés általam elfogyasztott darabjairól.
Alkotás
A 2014-re tervezett de 2015-ben megvalósult Post somnus az Új Galaxis 22. számában, illetve a Nincsen rózsa tövis nélkül a SpiritArt Kiadó Kalandok és kalandozók kötetében. Mindkét írásom sf, csak míg az egyik a nem túl távoli jövő egyik érdekes állatfajával és annak kulcsszerepével foglalkozik, addig a másik a boszorkányság témáját közelíti meg sajátos módon.
Több tervem van, mint folyamatban lévő projektem. A fanfictionokat egy időre lezártam. Két, egyenként tekintélyes hosszúságú, Középföldén játszódó sztorin vagyok túl.
Elővakartam a régi négyzetrácsos füzetemet, amiben a novellaötleteimet firkálgattam, rendbe szedtem őket, és mielőtt újabb nagyon lélegzetvételnyi történetbe vetném magam, megírom őket. Zömében sf zsánerűek, kell a változatosság a fantasy után.
Basszus, belegondolva, hogy fantasyn lődörögtem majd’ két évet…!
Kell az áthangolódás, aztán két lehetőség is foglalkoztat. Egy regényt kitevő, ám jelenleg ötlethalmazból álló sf ötlet, meg egy abszolút non fiction másik, és hajlok arra, hogy a non fictiont részesítsem előnyben. Drámára éhezem, nyugtalanító mindennapokat, életszagú történést, színlelést és bukást. Papíron kibontakozó nagy terveket, azok következményeit, és hogy savanyú-e a végén a szőlő? Érdemes-e megtenni ma, amit holnapra is halaszthatnánk? Boldog ember leszel-e akkor…?
száz szónak is 