Kultúrház 5.

Nagyban írom a következő regényt. Minden otthon töltött idő – legyen szó házimunkáról, filmnézésről, főzésről – a háttérbe szorul. Gyakran azért rendelek másnapra ebédet, hogy ne kelljen az estémből semennyi időt se az elkészítésére vesztegetnem. Pedig a gyomrom a megmondhatója, szeretek főzni és a végeredmény is finom. Kikapcsolódásként kirándulok – a testem felpezseg, az elmém pihen és boldogan csapong -, idén nevezéses utakat is teljesítek. Minden egyes kaptató végén ott a sikerélmény, hogy a) bírom a tempót b) jó elérni a kilátáshoz. Emellett a “szellemi táplálék” is fontos, ne gárgyuljak bele nagyon a saját világomba.

Programról

Szecesszió, Art Deco, Népművészet: kiállításon jártam a Hagyományok Házában. ismert és kevésbé ismert női alkotóművészek életébe és munkásságába nyertem betekintést. A nyitás előtt egy reggeliző helyen életemben először megkóstoltam a Benedikt-tojást, és azonnal kedvenccé vált.

Cikkről

Rovarfehérje gyártás hazánkban

Új életforma és emberi emésztőrendszer

Az üvegben az idő is másképp telik

Új mágnesesség és számítástechnikai forradalom

Lehet a Napnak öntudata?

Objektív valóság helyett irányított hallucinációban élünk

Könyvről

Feldmár: A rettenes, a csodálatos. …sejtem, a szakma miért néz rá ferde szemmel. Kijelentette, hogy a pszichoterápia és a pszichológia mint olyan nem orvostudomány, nincs elmélete, ellenben sémákkal dolgozik, ami öreg hiba, mert akkor eleve fel próbál a terapeuta készülni arra, amire nem lehet és skatulyáz csuklóból. És ha azon igyekszik, kire milyen séma húzható, elmúlik a pillanat, és jelenlét helyett mintára húzás zajlik.

Olyslaegers: A vadasszony. Ha azért veszed kezedbe a könyvet, mert felkeltette érdeklődésedet a vadasszony, elárulom ő a második és rövidebb fejezetben következik, és akkor is csak a vadember szemszögéből.

Iczkovits: A ​mészáros lánya. És amikor jön a finálé, és a csavar, egy olyan mesteri mozdulattal végez kóser vágást a szerző a saját regényén, amit miskárolásnak is felfoghatnék, mert az is.

Tiago-Stanković: A Nílus színe: a kiszmet regénye. A borítón egy színes szarvasbogár szerepel, nem ganajtúró. Erről nem tudom, hogy tévedés vagy szándékos.

Brammer: Minden, amit megbántam. Ha elhangzik az a szó, hogy dúla, kivétel nélkül mindenkinek a szülésnél asszisztáló személy jut eszébe.
Pedig léteznek halált kísérő dúlák is, a hospice tele van velük. A könyv főszereplője is ezzel keresi a kenyerét. 

Gerlóczy: A csemegepultos naplója. Egy író beáll iksz időre csemegepultosnak a piacon. Ez így leírva nem nagy valami, de megvalósítva zamata lesz mindennek.

Sorozatról

For all mankind: a második évadot félbehagytam az összeégő orosznál, mert megrázott. Hasonlót a The walking deaddel csináltam, amikor előkerült Lucy. Még semmire se használták, csak fenyegettek vele, azonban jöttek a hírek hogy el fog gurulni a gyógyszer, és úgy döntöttem, én itt befejezem. Nem élvezem, sőt taszít a felesleges emberi szenvedés. Viszont az alternatív űrversenyt érdemes volt folytatnom, gyakorlatilag pár hét leforgása alatt ledaráltam az egészet.

What we do in the shadow: roppant kínos poénok, kifulladt már ez a sztori, még úgy is, hogy Guillermo végre eléri, vámpír legyen.

Constellation: plusz pont, hogy nem angolszász a főszereplő és egy ritkább nyelv is szerephez jut. Idő, míg kiderül, az életben maradt Jo most melyik valóságból származik. A sorozat bújtatott üzenete – az űr veszélyes, aki oda kimerészkedik, más emberként tér vissza – mintha azt sugallná, nem éri meg kimenni az űrbe, túl nagy a pszichés rizikó.

A sógun: a történelmi Japánról mit sem tudok. Az eredeti feldolgozást nem ismerem, így egészen másfajta élmény volt bekapcsolódnom a történetbe, mint annak, aki keni-vágja a hagyományokat, szokásokat, mentalitást.

Upload: harmadik évad, akár limonádé is lehetne a benne szereplők alakítása, ám amilyen bizarr mi lenne hákat bedob néha világépítő adalékként – közösségi együttlakás, többféle tejterméket előállító, csak tőgyből álló tehénre épülő tehenészet -, az minden kockát megér.

Resident alien: amilyen frappáns volt az első-második évad, ez most már kezd kifulladni. A technikailag fejlett viszont mellé idióta idegen kezd elcsépelté válni.

Filmről

The woman king. Meglepve olvastam, ez nem egy kitalált törzs kitalált női elit hadteste, hanem létező történelmi háttérrel rendelkezik. Amit nem tudtam, pedig így van, hogy anno feketék feketéket adtak el fehéreknek rabszolgának és hogy azon jó sokat kerestek.

Poor things: friss élmény, és értettem is, miért tartják páran feministának, azonban az ember- és állatkísérletek, amiket megmutat, gyomorforgató. A fejlődés etika nélkül számomra elfogadhatatlan.

Dune 2: moziban bontakozik ki igazán a látvány és a hangzás. A könyvtől több helyen is eltérnek, főleg az idővonal tekintetében. Aki erre háklis, kösse fel a gatyát.

Margó podcast

Elérhetővé vált a tavalyi Margó fesztiválon tartott könyvbemutatóm hanganyaga. Borsos Dóra kérdez a Vétett út keletkezéséről, a történet világáról, és különféle jóságról.

Sprechen Sie deutsch?

Azaz beszél ön németül? Mert a Vétett útban Dr. Irinyi Borbála igen. De vajon miért kever idegen szavakat a beszédébe? Ha még nem olvastad a regényt, vagy már elkezdted, de még nem derült ki, kicsoda is ő, akkor a következő sorok lelövik a poént.

Eljön a történetben egy pont, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Dr. Irinyi Borbála több egyszerű főbérlőnél. Ami azt illeti, már a keresztneve is megágyaz a későbbi felismerésnek. Szent Borbála a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert, de Magyarországon nem ezt használják, áll a Wikipedia ide vonatkozó részében.
Dr. Irinyi Borbála előszeretettel használ bányászattal kapcsolatos szófordulatokat is, és később olyasmit tesz, ami felfedi a származását. Mókár, és a Vétett út világában a mókárok a föld alatt élnek. A mókár eredetileg gyerekek ijesztgetésére szolgáló teremtmény volt. „Vigyázz, elvisz a Mókár!”., mondták, és ördögszerű lénynek képzelték. A regényemben a mókárok közelebb állnak a bányarémhez, bányaszellemhez, és elevenen őrzik a bányászhagyományokat, melyek több elemében az emberekét idézi.

Rajtuk kívül kevesen ismerik jobban a mélység birodalmát. Legyen szó a barlangok káprázatos és csendes világáról, az ércek kinyerésének és megmunkálásának titkáról, vagy a feketekőszén mélyműveléséről, mindben otthonosan mozognak. Már jóval ez emberek előtt bányászattal foglalkoztak. Kíváncsi természetük révén érdeklődéssel figyelték, hogyan alakult ki a Kárpát-medence bányászata, és behatóan ismerik a selmeci hagyományokat is.

És hogy jön ide a német nyelv? Hát a bajorok és a svábok révén: a Kárpát-medencében a bányászat szaknyelve a német. Ha ők nincsenek, sose lendül fel Magyarországon a bányászat. A mókárok ugyan rendelkeznek saját nyelvvel és írással, viszont sokat eltanultak az emberek, azaz főleg a bányászok beszédéből. Dr. Irinyi Borbála pedig erre annyira rákapott, hogyha éppen embernek adja ki magát se tudja elhagyni.

Petőfit is megihlette a lenti világ, és a verséből áradó hangulat sokban összecseng a regényem mókárjainak jellemével, és a helyről, ahonnét érkeztek.

Petőfi Sándor: BÁNYÁBAN

Ezer ölre vagyok idelenn a
Föld ölében,
Hol az ősi örök éj tanyázik
Vadsötéten.
A kis lámpa reszkető sugára
Félve néz a zordon éj arcára,
Mint a sasra a galamb
.

Ezer ölre a virágoktól s a
Napvilágtol,
Ezer ölre! tán már a pokol sincs
Innen távol;
Vagy már benn is vagyok a pokolban?
Benne, mert a sátán háza ott van,
Ahol az arany terem.

Bányaszellem, sátán, kincs királya,
Mit adsz értem?
Mennyit adsz, ha szívemet tenéked
Eligérem?
Alkudjunk meg, jöszte, bányaszellem,
Most ez egyszer volt lejőni kedvem,
Vagy látsz többé vagy soha. –

Vártam, vártam, és hiába, mert a
Kincs királya
Bennmaradt a sziklák tömegében,
Ki nem álla.
S mért nem állt ki? miért nem jelent meg?
Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek,
Hogy szivem nem eladó.

Nem, szivem nem eladó, e szívnek
Nincsen ára,
Nem megy az be a hatalmasoknak
Kincstárába…
Széjjelosztom én a szegénységnek,
Kik kunyóban és útfélen élnek,
Köztök ingyen osztom szét
.

Nálam a földalatti mélység nem ennyire reménytelen, tartogat egyebet is. Hogy pontosan kinek mit, ahhoz el kell olvasni a könyvet 😉

Glück auf! / Jó szerencsét!

Bővebb infók:

Kultúrház 4.

Micropia via Atlas Obscura

Cikkről

Kondor Vilmos őrzi a kilétét, magánéletét.

“elsősorban amiatt őrzi az inkognitóját, mert nem szereti a szerzői és a személyi kultuszt ‒ amely össze is csúszhat akár –, illetve szeretné megőrizni a privát szféráját és a magánéletét. “

Archeológusok ismeretlen pogány kultusz nyomaira bukkantak

Asztronómusok és a Nagy Gyűrű

Micropia, a mikroszkópikus élőlények múzeuma

Nők és szoftpornó: a végén számos érdekes linkkel

Könyvről

Otsuka: Buddha a padláson. Elképesztő, hogy semmit nem tudtam a japán nők USA-ba küldéséről feleségnek, az amerikai beilleszkedésükről, vagy annak hiányáról, hát még a későbbi, háborús helyzet miatti országon belüli kitelepítésükről.

Pelevin: A Legyőzhetetlen Nap. Ahogy Pelevin keveri az abszurdot történelemben gyökerező mítoszokkal, az számomra zseniális. Már más munkáiban is megfigyeltem, hogy előszeretettel tesz így, és pontosan ezek miatt keresem a könyveit.

Szendi: Van ilyen. A nyelvezet szlenges. Sok belőle érezhetően amortizálja az olvasó szókincsét. A a regény vége felé bontakozik ki, a fiúk felnőttként mért ilyen elfuseráltak, keservesek, céltalanok.

Filmről

Saltburn: a kádas jelenetet könnyszerrel végig bírtam nézni. A csavar pedig igazán romlott. A szegénység sosem nemesít.

Wildrose: lehet valaki country énekes Írországban? Hogy ne lehetne. Külön tetszett, hogy pár kilátogat a country hazájába a főszereplő, nem vesz amcsi fordulatot a sztori.

Wonka: A Chalamet-féle alakítással. Sok ének, sok színes jelenet, Warner-mese.

Córki dancingu (The lure): a lengyel sellőkkel nem érdemes baszakodni. Akkor sem, ha van szívük, és azért néha a saját életüket is kockára teszik.

Indiana Jones és a sors tárcsája: megfáradt a nagy kalandor, szép lassan bevezetik női utódját.

Sorozatról

Carol & the end of the world: pár hónap és a bolygóba csapódik egy másik hold. Vajon mit kezd ezzel az alaphelyzettel az emberiség? Hát a mának él! Kivéve Carolt, aki inkább elmegy dolgozni az Elterelésbe ,minthogy kutyafuttában önmegvalósítson. Vannak benne szerethető momentumok, de alapvetően vontatott rajzfilmsorozat, felnőtteknek.

Reservation dogs: oklahomai indián fiatalok rezervátumi élete a törzsi zsaruval, az indián kórházzal, és a modern időkben tartott ősi hagyományokkal. Az első két évad nagyon szerethető, vicces, és komoly jelenetektől sem mentes. Akár le is zárhatták volna annyival. A harmadik évadon érezni, hogy az csak részről részre egymás mellé fűzött gyöngyök, és csak lazán függenek össze.

Zenéről

Monsieur Doumani: ciprusi folk zene

Anno 2023

Általában három dologra nem sajnálom az időmet: a természetjárásra, az olvasásra, és a történetírásra. A kirándulásért való rajongásom annyira jellegzetes, hogyha elutazom valahová, rögtön rákeresek: ugye van a közelben jelzett túraútvonal vagy tanösvény? Ami helyszín a lakóhelyemtől egy-másfél órán belül megközelíthető a Bulbommal (aka Nissan Micra), oda elmegyek.
Idén 31 természeti helyszínre jutottam el. Zömében egyedül kirándulok – szándékosan nem nevezem túrázásnak, mert nem időhöz és nem táv teljesítéséhez kötött tevékenység -, társam csupán a farkaslyuki “Jó szerencsét!” felirattal büszkélkedő díszfokosom. Számomra a természetben barangolás egyszerre kikapcsolódás és megérkezés magamhoz. Hátrahagyom a munkám, az embereket, a fejemben kavargó hétköznapokat és jelen vagyok. Eleinte záporoznak az aktuális történeteimmel kapcsolatos képek, kombinálok fejben egy érdekes jelenetet, vajon melyik működik jobban, néha egészen jó ötleteket rakok össze, aztán fokozatosan ez is elkopik. Onnantól teszem egyik lépést a másik után, néha megállok pihenni, még többet fotózni és elégedetten szemlélődöm.

az ominózus fokossal

Eseménydús, izgalmas évet hagytam magam mögött.

-> Megjelent Vétett út című regényem. Ennek köszönhetően dedikáltam a 28. nemzetközi könyvfesztiválon, könyvbemutatón vettem részt az őszi Margó fesztiválon, és élőben faggatott Domány Kati a regényem világáról.

-> Beválogatták Késésveszély című novellámat a GABO 2023. évi fantasztikus antológiájába.

-> “Hetedhét fantasy” címmel négyesben kiveséztük a folklór elemeket a magyar fantasy irodalomban.

A tőlem megszokott stílusú bejegyzéseket alkottam:

Elindult a Kultúrház (123), benne olyan programokról, amiken részt vettem (pl. Pozsonyi Piknik, Erőművek éjszakája, kiállítások a Vigadóban), érdekes cikkekről (pl. a Pando, és Neumann120), olvasmányokról (idei nagy felfedezésem Gráczer történelmi krimije), filmekről (Siló, Scavengers reign, Lessons on chemistry sorozatok nálam taroltak), és világzenékről, amik megragadtak.

Évről-évre többet kapok mind magamtól, mind másoktól. Jó volna többet találkoznom személyesen a hozzám hasonló író-alkotó emberekkel, és továbbra is hálás vagyok azért, hogy módom nyílik alkotni. Annak a jele, hogy megtehetem: se egészségem nem akadályoz, se a megélhetésem nem vet gátat. Még él bennem a kíváncsiság, még van bennem történet.

Ami ennél is becsesebb, hogy akad, aki olvassa a műveimet. Ritka madár, aki ma pénzt ad ki könyvre. Az olyat meg kell becsülni. És aki ezen felül veszi a fáradtságot és ismeretlenül rám is ír, hogy jelezze, mennyire tetszett neki valamim, amit évekkel ezelőtt írtam, ott le a kalappal.

Köszönöm, és haladok tovább.

Kultúrház 3.

Programokról

Vigadó, Sosemvolt Budapest: vitrinekben, maketteken, és látványterveken elevenedett fel Budapest azon arca, ami sosem válhatott valósággá. Pl. Kismarty Lechner zikkuratjai az Astorián, Szabó Nekropolisza a Fiumei úti sírkertben, és Hoeptner – Rimanóczy gellérthegyi luxusszállodája (ez utóbbi kettő indokolatlanul megmozgatta a fantáziámat). Részint azért, mert némely koncepció nem illett a város képébe, részint mert berobbant a második világháború és derékba törte a megvalósítást. Tálos díszes népies motívumai mesébe illően tobzódtak.

Vigadó, Generációk: kicsit vegyesre sikeredett. Mert akadt köztük vallásos családok csoportképe, fogyatékkal élők portréja és a Csahó lábánál élő arlói cigányokról, visszapillantó tükrökből ellőtt, lesifotók hangulatát idéző képek is.

A panoráma terasz felé menet átfutottam a Pesti Vigadó Idővonalát, illetve kitérőt tettem Bánffy Miklós és Kós Károly világába is.

Verzió filmfesztivál.

Már tavaly is online csatlakoztam be, idén ugyanígy tettem. Végül két filmet láttam.

Budapest siló: A film főszereplője több mint 30 éve Budapest legnagyobb, még ma is működő gabonasilójában dolgozik. Lakhelye egy konténerházban van, és napi szinten ereszkedik le a tíz emelet mély silókba, hogy kitisztítsa őket. Ez ránézésre is veszélyes munka, és nem csak a folyamatos gabonapornak való kitettség miatt. Szürreális környezet, ami körül a főváros valószerűtlen.

Egy halk és szelíd hang: Mati lelkész a Mount Sinai Hospitalban New Yorkban. Kifejezeten a palliatív ellátásban nyújt lelkigondozást, de babáját szülés során elveszítő párnak is nyújt vigaszt. Küzd a kiégés ellen, konfrontálódik a felettesével, aki maga is gyötrődik, és igyekszik átvészelni a betegeivel való munka megterhelő mivoltát. Elképzelni sem tudom, hogyan lehet ezt a munkát egy életen át végezni. Mondjuk Mati is szakít vele egy idő után.

Cikkekről

Film lehet Marha Wells Gyilokbotjáról

Másképp olvasunk nyomtatott szöveget mint digitálist

A postaládákba egyre kevesebb nyomtatott újság érkezik

Szociális szorongás és a bélflóra kapcsolatban állhatnak

Ezek lennének a jövő szakmái?

Neumann 120!

Olvasmányokról

Bővebb véleményem az egyes könyveknél a linkekre kattintva olvasható.

Björnsdóttir – Tüzek: Akárhány évesen felrúghatja az állóvizet egy intenzív, mindent felforgató szerelem, gyökerestül hívhatja elő az ember azon oldalát, amit eltemetett magában vagy sosem ismert igazán. A végével nem vagyok kibékülve, mert kényelmes.

Xiran – Vasözvegy: ezt a könyvet nice to have módra kértem a könyvtártól. És bővítették vele az állományt, így kikölcsönözhettem. Amiben ez a könyv jó volt: A főszereplő ádáz viselkedése, fasza kis beszólásai és reflektálásai, a kitartása példamutató. Az is, hogy a legszorongatottabb helyzetben sem veszíti el az emberséget, igaz később kiderül ezzel felületet adott támadásra. Amiben kevésbé: Erőszakkal korlátozták YA keretek közé, mikor visít róla, hogy felnőttebb korosztálynak való, ott bontakozna ki igazán. Tetten érhető ez a véres jelenetekben, és hogy gyakorlatilag fátylat dobtak az erotikára.

Ravn – Alkalmazottak: Sci-finek sci-fi, de nem a hagyományos értelemben. Az interjúztatós forma sok részletet sajnos képtelen megmutatni, így sok minden a homályban marad. A szereplők egyforma hangon nyilatkoznak, talán így akarták érzékeltetni, mindegy ki android, ki ember, kommunikációban mind megkülönböztethetetlenek.

Gráczer – Az Úr szukái: Lassan kialakul egy új szereplő, a Mátyás-korabeli nyomozó-hóhér Marcus alakja 😀 Történelmi barangolásnak sem utolsó, habár azt szem előtt kell tartani, a szerzői képzelet kitölti azt az űrt, amire a feljegyzések és források nem adnak választ. Aki gyakran jár a Margit-szigeten annak külön érdekes adalék lehet, milyen szerzetesrendek épületek álltak rajta és azon rendek milyen viszonyt ápoltak egymással.

Bomann – Kék: Nem pontozom a regényt, mert a nagy része ötpontosan vitt magával, aztán a csúcsjelenetnek szánt szembesítéssel az értékelésem rögtön kettőre zuhant. Az Agathe-t sokkal jobbnak találtam.

Filmekről

The marsh king’s daughter: először könyvben olvastam, és nem éreztem úgy, hiányozna ide egy film. Írásban jobban is működött, és másképp jött át, mit is keresett anya, apa és lányuk a mocsárvilágban. Azt viszont az események hátterétől függetlenül remeknek találom, ha egy gyerek otthonosan mozog a természetben, kellően talpraesett és praktikus dolgokra is képes. Elvégre a gyerekkor feladata nem az volna, hogy másfajta léptékben de felkészítsen a felnőttkorra?

If you were the last: férfi és nő asztronauta egy közös misszión az űrben. Mindketten házasok a Földön, de ez csak egy darabig akadályozza meg őket abban, hogy egymáshoz sodródjanak. A lényeg azonban a Földre visszatérve kezdődik. A közösen átélt események összekötnek, és akik nem voltak annak részesei, azokkal lazul a kapcsolat.

Fingernails: Jessie Buckley elég gyakran szerepel elvont filmekben. Ez is ilyen. Körömből elvégezhető tesztből kimutatható, azzal vagy-e akit szeretsz, és aki szeret téged. És mi történik, ha 50%-os eredményt kapsz? Akkor vagy te, vagy a másik nem szerelmes.

Pain hustlers: a Purdue Oxicontin botránya csak az egyik, ami felforgatta az USA gyógyszeriparát. Ez a film egy fentanil alapú fájdalomcsillapítót gyártó cég feltörekvését, virágzását majd megérdemelt, gyalázatos bukását mutatja be egy elszánt orvoslátogatón keresztül. Az itt Zannának nevezett cég az Insyst szimbolizálja. A Purdue-vel ellentétben az Insys alapító-tulajdonosát tettéért elítélték.

Old: a misztikus kezdéshez és történetépítéshez képest egy végtelenül kényszeredett csavart kaptam a végére.

True spirit: bár a címszereplő az egyik sajtótájékoztatón elmondja, ő csak egy átlagos lány aki hitt az álmában, azonban átlagos lányok nem rendelkeznek olyan ambícióval és körülményekkel, amilyennel ő elérte, hogy körbehajózza 16 évesen a Földet.

Triangle of sadness: egyetlen félresikerült luxus yachtút is elég ahhoz, hogy a vendég-személyzet rangsor felboruljon.

Sorozatokról

Loki 2 évad: ugyan még két epizód hiányzik, hogy az évad végére érjek, eddig az a véleményem, az első évad jobb volt. Sok logikátlanság maradt benne. (Széljegyzet: az amcsi szuperhősök a modern kor mesterségesen létrehozott néprajzi alakjai.)

V gen: ugyanolyan vicces, gusztustalan és abszurd, mint a Boys, szóval aki azt kedvelte, ebben sem fog csalódni.

Zenéről

Hrdza: kelet-európai folk zenét játszó szlovák együttes.

Maria Mazzotta: dél olasz hangok tagadhatatlan balkán behatással.

Végül indonéz világzenei hangzás a Riau Rythmtől.

kutya kötelesség

Ismersz tehetségesnek tartott írót? Talán pont te vagy az? Biztosra veszem, hogy akár közvetve, akár közvetlenül vagy érintett, a megmondó emberek rád találnak. Részben azért, hogy definiálják, mi a tehetség, részben azért, hogy jól az orrod alá dörgöljék, mit is kéne vele kezdened.

A tehetség mibenlétét sokan sokféleképpen igyekeznek megfogalmazni, és néha úgy tűnik, legalább akkora fába vágják vele a fejszéjüket, mint amikor a szerelmet próbálják értelmezni. Tehetségesnek hívják azt is, aki még nem bizonyított, de látszanak rajta a kedvező előjelek, de azt is, aki eredményei révén letett már valamit az asztalra. Mások szeretik túlmisztifikálni a dolgot, mondván ez valami olyasmi, amivel születni kell. Megint mások inkább elbagatellizálják és azt hangoztatják, tanulás révén bármilyen szintet elérhetsz: a tehetségesnek tartott készségek elsajátíthatóak, az eredmények géniuszi szintig maximalizálhatóak. És tolják máris eléd a tréning reklámját, ami biztosítja ezt számodra.

A középutasok inkább a genetika és a környezet kölcsönhatásában látják a megoldást. Azaz a tehetség csak adott körülmények között nyilvánul meg.

Dr. Czeizel Endre három különböző fogalmat tart megalapozottnak: tehetség, talentum, géniusz. A tehetség az átlagot meghaladó, kivételes adottságot, potenciát jelenti. Amikor valaki a vele született adottságokat kibontakoztatja és valóra váltja, akkor válik a képességeit bebizonyító talentummá. A géniusz különleges, párját ritkító szellemi teljesítményre, kivételes alkotások létrehozására képes ember.

Akárhogyan definiálják a tehetséget, az sokat elárul annak a közösségnek vagy társadalomnak az értékrendjéről is, ami megfogalmazza.

Amint zöld ágra vergődnél azzal, mit tarts tehetségnek, máris jön a kinyilatkoztatás, hogy annak révén kell elérned életed célját. Tehetségesnek lenni annyi, mint konkrét feladatra születni. Jó lesz ezt a felfogást minél hamarább a magadévá tenned, hiszen ha rendeltetésed szerint teszed a dolgod, élsz és virágzol.

Előszedik Emmanuel Kantot és Thomas Hurkat, akik szerint aki tehetséges, annak erkölcsi felelőssége azt kibontakoztatni és mások szolgálatába állítani. Ez nem választható, kedvtől és szándéktól függő opció, hanem kutya kötelesség. Kikerülhetetlen belső parancsként kell rá tekinteni.

Javasolják, hogy szenteld életed a tehetségednek: ne alapíts családot, mert az elvon az írástól. Ne vállalj bizonyos típusú állást, mert akkor úgy kell ugrálnod, ahogy más fütyül. Válj rögtön vállalkozóvá, mert ott te osztod be az időt és pályázhatsz különböző forrásokra. Ha pedig megteheted, ne dolgozz egyáltalán: ott a közösségi finanszírozás, a fiadzó üzleti befeketéseid, a szerencsés öröklés vagy egy támogató, sokat kereső partner, így neked semmi más dolgod nincs, mint az írás.

Hősök mottóját sem restek előcitálni: nagy hatalom nagy felelősség. Illetve ha lehetőséged van jót tenni, akkor kötelességed is úgy tenni. Legyen szó például az írásról, muszáj kiaknázni. Hallhatod ezt szüleidtől, barátaidtól, mentorodtól, vagy pályatárstól. Főleg akkor, ha az istennek se állsz kötélnek. Ha tékozlod a tehetséged, tékozlod az életed. Miért? Mert tartozol ezzel magadnak és a társadalomnak. El kell juttatni a szavad szélesebb réteghez. Nem maradhatsz tétlen! Muszáj felnőnöd a feladathoz, muszáj rá vágynod, muszáj akarnod. Az egyéb örömöknél fontosabb az élethosszig tartó tanulás, a 120%-os teljesítés, mert csak így érheted el a magad és a mások által támasztott elvárásokat.

És hogy jön valaki ahhoz, hogy megmondja, mi lenne dolgod? Úgy, hogy biztosra veszi, ő olyan helyzetben van, hogy megmondhatja. Mert ő tudja, hogyan mennek ezek a dolgok, mert bölcsebb, tapasztaltabb, ő jót akar, a javadat, és a többi. A megmondással egyúttal elvárást támaszt, és aki elvárást támaszt, az bizony ítélkezni is fog, ha nem teljesítesz.

A megmondót nem érdekli, ha közben beledöglesz. Az se, ha nem érdekel, vagy nem élvezed, hogy elérd a szerinte elvárt következő szintet. Az se, ha vitatkozol a szint létezésével, az se, ha megterhelő belevágnod. Nagy hátszelet kap az a vélekedés, hogyha valamiben jó vagy, azt kell csinálnod, akár üzletszerűen is. Pl. jól írsz, sürgősen legyél író. Pufogtatnak olyanokat Konfuciustól, hogy “Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod.” Az ilyenekkel lehet leginkább belehajítani bárkit a kiégés vermébe.

Vagy a másik kedvencem: dolgozz az álmodon, aztán éld is meg. Nagyon erős MLM felhangja van. Ki ne akarná beteljesíteni a vágyát? Vágj bele abba, amit élvezel, és ha élvezed, úgyis több időt ölsz bele, ezzel növeled az esélyét, hogy sikeres legyél. Innen egy lépés a kifizetődő kemény munka mítosza. Tesznek a kirakatba pár sikersztorit, meglebegtetik hogy ez akár te is lehetsz, és horogra is akadtál.

A legtöbb embernek gyakran pont azok a dolgok okoznak örömet, amikben nem annyira jók. És nem is biztos, hogy amikben jók, azzal el akarnak érni bármit. Ha el lehet érni vele valamit egyáltalán. Az egész valójában arról szól, hogy olyanból hozd ki a legtöbbet, amiben tehetséges vagy ÉS a társadalom is értékeli. Kit érdekel, ha egy korty vizet vissza tudsz adni az orrodon át?

Máris eljutsz oda, hogy a tehetségfejlesztéssel valójában a karrier és presztízs lehetőségét akarják eladni neked. Pedig a tehetség nem összekeverendő a sikerrel. Mintha valaki csak akkor lehetne tehetségesnek nevezhető, ha sikeresen fejleszti magát és elismerik a kiválóságát. Aki sikeres nem feltétlenül tehetséges, és aki tehetséges, nem feltétlenül sikeres. Valamiért mégis egyiket a másik feltételének tartják. Simán előfordulhat, hogy olyanban vagy tehetséges, ami szélesebb körben nem arat sikert vagy nehezen értékelhető (pl. a bizarro fiction írások).
Ha fizetsz egy nyomdának hogy kiadják a könyved az siker? Hát az, ha egy kiadó lát valamit az alkotásodban, és honoráriumért kiad? Aztán aki csak egyszer írt valami jelentőst az tehetséges? És aki megbízhatóan, többször, legalább a már tőle olvasott kiváló színvonalon? A képes rá és a csupán erre képes között óriási a különbség.

Ha eddig nem görcsöltél rá most már biztos ráfogsz. Ismételd meg a csodád, vagy te is mész azok közé, akiknek tehetsége már vagy még nem aktualizálódott. Kár búslakodni. A károgók majd letudnak annyival, ha te nem bontakozol ki, majd megteszi helyetted más. A világ nem lesz miattad szegényebb, mert nem ismert meg.

És ha így is lesz: kit érdekel, ha kiegyensúlyozott életet élsz, függetlenül a külső elvárásoktól?

Saját vélekedésemet leginkább Dr. Gyarmathy Éva alábbi idézete fejezi ki:
A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.”

Olvasmány:

Bernáth László – Paár Tamás: Szabad-e hinnünk az erkölcsi felelősségben?

Brian O’Connor: Ignore the pressure to ‘make the most of’ your talents

Szendi Gábor: Akar-e ön tehetséges lenni?

Kultúrház 2.

Programokról

Erőművek éjszakája: ellátogattam a szadai kompresszor állomásra ahol gázt szállítanak csövekben. Mint kiderült illúzió az oroszmentes gáz, használnak csőgörényt, és online is nyomon követhető, mikor merre áramlik a gáz.

Worldpress Photo kiállítás 2023: jártam a magyar Nemzeti Múzeumban, ahol emberek és erdők sorsára nyerhettem rövid, biztonságos távolságról bepillantást. Ez a távolság az, ami bizony hátrány is tud lenni: ha fejemre nő a saját zsennyegésem, hajlamos vagyok elfelejteni, milyen kivételezett helyzetben és körülmények között élek. A saját magam által generált hülyeségben való tapicskolás helyett jobban teszem, ha elmegyek kirándulni, vagy más hasznos tevékenységgel foglalom el magam.

WAMP volt a Népművészeti múzeumban. A várthoz képest meglehetősen kevés kiállító állított standot, de legalább bejárhattam az épület parkosított tetejét (először jártam itt a megépülése óta), és az 56-os emlékművet (nem ragadtam bele).

Cikkekről

Bolygónk legnagyobb organizmusa, a Pando

Híd, folyó nélkül (és mellesleg innen a neve annak a garabonciásnak is, aki ugyan nem szerepel a Vétett útban, de csak vele jön ki a tíz fő)

Olcsó húsnak híg a leve? MI-vel írt regényözön.

Olvasmányokról

Bővebb véleményem az egyes könyveknél a linkekre kattintva olvasható.

Yoko – Tokió utolsó gyermekei: A japánok szorongása ölt testet a könyvben: mi lesz, ha nem születnek gyerekek, vagy ha születnek, de azok súrolják az életképtelenség határát és nem marad más csak egy meddő, elöregedett nemzet. 

Gráczer – A háromfa hölgye: Kifejezetten élvezetes, korabeli nyomozást tartalmazó történelmi regény. Pluszt ad hozzá, hogy mindez egy hóhér szemszögéből zajlik, és őrajta keresztül mutatja be a még meg nem koronázott Mátyás korát.

Dupont-Monod – Egy közülünk: Egy sérült testvér születése megváltoztatja a családot: az egyes tagjait, de a köztük lévő dinamikát is.

Doshi – Égett cukor: Valódi célok nélkül az ember sodródik és lehetetlen helyzetekbe keveredik.

Wood – Hétvége: A hetvenesek nem csak annyit jelentenek, mint amit itt látunk: otthonkában csoszogó nyuggereket, idősek otthonában pisiszagú pelenkában tévére bámuló embereket, rátolt unokák között kényszeredetten mosolygó nagyikat. Ha az elméjük tiszta, és miért ne lenne az, ennél sokkal több van bennük.

Mörk – Szentjánosfű: A történelem itt inkább díszlet egy tinglitangli romantikus izéhez. Nincs ebben bátorság, egyediség, ami miatt emlékezetes írás lehetne. Aki erre vevő, és olyanok sokan vannak, zabálni fogják.

Filmekről

m3gan: a robotpesztra/gyerekbarátnő fejlesztője kábé az összes ponton megsért minden fejlesztői protokollt és etikát, így meg sem lepődöm, hogy katasztrófába torkollik a dolog.

A segítség: a könyvet olvastam korábban, a filmet kíváncsiságból néztem meg. Továbbra is a könyvet ajánlom, teljesebb.

Corsage: elfogult Sissi-imádók csak óvatosan nézzék meg, pátoszmentes, hús-vér nőt kapnak.

Ehrengard: kosztümös romantikus komédia, jóval kevésbé explicit szexszel, mint például a Bridgerton.

The good nurse: miért idézte elő páciensek tucatjának halálát egy nővér? Mert senki se állította meg.

Birds of paradise: a balett kemény világ. Rivalizálás, táplálkozási zavarok, a kiválóság hajszolása – ezt mindenki sejti vagy tudja. Drog, szex, és az adományok sorsalakító volta – ezt talán kevésbé.

Inside: okos penthouse foglyul ejt egy műkincstolvajt, aki aztán hamarosan a túlélésért küzd.

In the earth: misztikus horror, ahol tudományos úton is igyekszik felvenni a kapcsolatot valami pogány dologgal. Amilyen jól hangzik, olyan slampos a kivitelezése.

Sorozatokról

Billions: záró évad, jutalomjáték minden érdekeltségű oldalnak. A Wall street Axelrod-féle farkasai pénzt csinálnak a hullámvölgyek közepén is.

Tündérkert: közepes büdzsé, irritáló főszereplő, de hát Báthory Gábor nem a hozzáértésétől és szerethetőségétől vált híressé. A szövegkönyvről csak a hide the pain harold meme jut eszembe.

The gilded age: második évad zajlik, New York fénykora, kőgazdag kapitalistákkal, pazar estélyekkel, színházviaskodással, a szakszervezeti munkásmozgalom berobbanásakor. Itt egy nő csak akkor élhette ki ambícióit, ha a férje neve mögé bújt, vagy megmaradt közéleti színtéren.

Ahsoka: abszolút nem ismerem a szereplő rajzolt, mesés előzményét, időtöltésnek vágtam bele. A rangjelző táblák a tiszteken mosolyogtatóak, nem mintha a Star Trek gallérpöttyei komolyabbnak hatnának.

Scavengers reign: elképesztő ötletek és látvány, hát még a morális üzenet! Eredetileg egy sci-fi rövidfilmből hajtott ki néhol kifejezetten hátborzongató sorozattá. Kifejezetten ajánlom!

Zenéről

Okra playground: finn elektro-folk együttes, lentebbi számuk magával sodor.

Dlú: glasgowi gael nyelven éneklő együttes.

Vartra: belgrádi kollektíva zenészekből, táncosokból és kézművesekből. Délszáv folklór ihlette számuk lentebb hallható.

Élő beszélgetés a Vétett útról

Domány Katival nagyot mentünk 😀 Jó hangulatú beszélgetés jellegzetes Vera-nevetéssel, többek között olyan érdekes téma boncolgatásával, mint például a tündéreket vajon csak én jelenítettem meg a könyvemben se nem jó se nem rossz teremtményekként, vagy mindig is olyanok voltak.