Nagyban írom a következő regényt. Minden otthon töltött idő – legyen szó házimunkáról, filmnézésről, főzésről – a háttérbe szorul. Gyakran azért rendelek másnapra ebédet, hogy ne kelljen az estémből semennyi időt se az elkészítésére vesztegetnem. Pedig a gyomrom a megmondhatója, szeretek főzni és a végeredmény is finom. Kikapcsolódásként kirándulok – a testem felpezseg, az elmém pihen és boldogan csapong -, idén nevezéses utakat is teljesítek. Minden egyes kaptató végén ott a sikerélmény, hogy a) bírom a tempót b) jó elérni a kilátáshoz. Emellett a “szellemi táplálék” is fontos, ne gárgyuljak bele nagyon a saját világomba.
Programról
Szecesszió, Art Deco, Népművészet: kiállításon jártam a Hagyományok Házában. ismert és kevésbé ismert női alkotóművészek életébe és munkásságába nyertem betekintést. A nyitás előtt egy reggeliző helyen életemben először megkóstoltam a Benedikt-tojást, és azonnal kedvenccé vált.
Cikkről
Rovarfehérje gyártás hazánkban
Új életforma és emberi emésztőrendszer
Az üvegben az idő is másképp telik
Új mágnesesség és számítástechnikai forradalom
Objektív valóság helyett irányított hallucinációban élünk
Könyvről
Feldmár: A rettenes, a csodálatos. …sejtem, a szakma miért néz rá ferde szemmel. Kijelentette, hogy a pszichoterápia és a pszichológia mint olyan nem orvostudomány, nincs elmélete, ellenben sémákkal dolgozik, ami öreg hiba, mert akkor eleve fel próbál a terapeuta készülni arra, amire nem lehet és skatulyáz csuklóból. És ha azon igyekszik, kire milyen séma húzható, elmúlik a pillanat, és jelenlét helyett mintára húzás zajlik.
Olyslaegers: A vadasszony. Ha azért veszed kezedbe a könyvet, mert felkeltette érdeklődésedet a vadasszony, elárulom ő a második és rövidebb fejezetben következik, és akkor is csak a vadember szemszögéből.
Iczkovits: A mészáros lánya. És amikor jön a finálé, és a csavar, egy olyan mesteri mozdulattal végez kóser vágást a szerző a saját regényén, amit miskárolásnak is felfoghatnék, mert az is.
Tiago-Stanković: A Nílus színe: a kiszmet regénye. A borítón egy színes szarvasbogár szerepel, nem ganajtúró. Erről nem tudom, hogy tévedés vagy szándékos.
Brammer: Minden, amit megbántam. Ha elhangzik az a szó, hogy dúla, kivétel nélkül mindenkinek a szülésnél asszisztáló személy jut eszébe.
Pedig léteznek halált kísérő dúlák is, a hospice tele van velük. A könyv főszereplője is ezzel keresi a kenyerét.
Gerlóczy: A csemegepultos naplója. Egy író beáll iksz időre csemegepultosnak a piacon. Ez így leírva nem nagy valami, de megvalósítva zamata lesz mindennek.
Sorozatról
For all mankind: a második évadot félbehagytam az összeégő orosznál, mert megrázott. Hasonlót a The walking deaddel csináltam, amikor előkerült Lucy. Még semmire se használták, csak fenyegettek vele, azonban jöttek a hírek hogy el fog gurulni a gyógyszer, és úgy döntöttem, én itt befejezem. Nem élvezem, sőt taszít a felesleges emberi szenvedés. Viszont az alternatív űrversenyt érdemes volt folytatnom, gyakorlatilag pár hét leforgása alatt ledaráltam az egészet.
What we do in the shadow: roppant kínos poénok, kifulladt már ez a sztori, még úgy is, hogy Guillermo végre eléri, vámpír legyen.
Constellation: plusz pont, hogy nem angolszász a főszereplő és egy ritkább nyelv is szerephez jut. Idő, míg kiderül, az életben maradt Jo most melyik valóságból származik. A sorozat bújtatott üzenete – az űr veszélyes, aki oda kimerészkedik, más emberként tér vissza – mintha azt sugallná, nem éri meg kimenni az űrbe, túl nagy a pszichés rizikó.
A sógun: a történelmi Japánról mit sem tudok. Az eredeti feldolgozást nem ismerem, így egészen másfajta élmény volt bekapcsolódnom a történetbe, mint annak, aki keni-vágja a hagyományokat, szokásokat, mentalitást.
Upload: harmadik évad, akár limonádé is lehetne a benne szereplők alakítása, ám amilyen bizarr mi lenne hákat bedob néha világépítő adalékként – közösségi együttlakás, többféle tejterméket előállító, csak tőgyből álló tehénre épülő tehenészet -, az minden kockát megér.
Resident alien: amilyen frappáns volt az első-második évad, ez most már kezd kifulladni. A technikailag fejlett viszont mellé idióta idegen kezd elcsépelté válni.
Filmről
The woman king. Meglepve olvastam, ez nem egy kitalált törzs kitalált női elit hadteste, hanem létező történelmi háttérrel rendelkezik. Amit nem tudtam, pedig így van, hogy anno feketék feketéket adtak el fehéreknek rabszolgának és hogy azon jó sokat kerestek.
Poor things: friss élmény, és értettem is, miért tartják páran feministának, azonban az ember- és állatkísérletek, amiket megmutat, gyomorforgató. A fejlődés etika nélkül számomra elfogadhatatlan.
Dune 2: moziban bontakozik ki igazán a látvány és a hangzás. A könyvtől több helyen is eltérnek, főleg az idővonal tekintetében. Aki erre háklis, kösse fel a gatyát.
száz szónak is 