A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése idén 95. alkalommal június 13-16. között rendezi meg a könyvhetet a Vörösmarty tér, a Vigadó tér és a Duna-korzó területén.
A GABO kiadó számos szerzői dedikálnak ezen a napon, köztük én is.
Jelezd, ha részt tudsz venni, és keress minket bátran! 😉
Kleinheincz Csillával és Rusvai Mónikával beszélgettem folklór elemekről a magyar fantasy irodalomban Domány Katalin közreműködésével.
Domány Katival nagyot mentünk 😀 Jó hangulatú beszélgetés jellegzetes Vera-nevetéssel, többek között olyan érdekes téma boncolgatásával, mint például a tündéreket vajon csak én jelenítettem meg a könyvemben se nem jó se nem rossz teremtményekként, vagy mindig is olyanok voltak.
A Vétett út az első regény hosszúságú művem, ami magyar néphagyományból származó elemeket tartalmaz, de nem az első írás, ami iglicekről, mókárokról, és a velük kapcsolatba kerülő emberekről szól.
Madárról madárra című novellámat az Arany 200 – Balladaremix pályázatra írtam. A történet egyfajta előzményt vázol fel, hogyan is vált Vörös Rébék azzá az asszonnyá, akiről később Arany balladájában olvasni. A maga módján ő is rájön, hogy iglicekkel összejárni csak módjával szabad, és a felismerés révén végül drámai tettre ragadtatja magát.
A Bányavirág a Két világ határán fantasy antológiában jelent és a bányák földalatti, fénytelen világába vezet. Egy lány egészen a mókárokig megy, hogy visszakapja öccsét, akit az anyja elkótyavetyélt egy rosszul kötött alkuban. A főszereplőnek rögtönzött ravasz próbákat kell kiállnia, ezekben váratlan és meglepő segítsége is akad a Salvir egyik fia személyében.
Az első kifejezetten szókimondó iglices történetem a Bújj, bújj zöld ág. Anyám negyven évig volt óvónő, az ő polcán találtam azt a könyvet, ami a népdalok szimbolikájának magyarázatát taglalta. Elképesztő milyen ügyességgel és kreativitással foglaltak dalba egyenesen kacér, pikáns témákat, anélkül, hogy a szöveg közönségesbe fordult volna át. A felnőttek olvastak a sorok között. A gyerekek ma meg már óvodai dalocskákként mondják vissza.
A novella főszereplője kavalon játszó zenész, és elhívják egy öreg iglic születésnapjára. Ott az egyszerű hakninak induló fellépéskor túladnak rajta, tengelyt akaszt a születésnapos lányaival, ráadásul a különös vendégekkel zsúfolt ünnepséget csak úgy hagyhatja ott, ha teljesíti az ünnepelt minden vendégre vonatkozó kérését.
A keserédes, nem emberi morált feszegető és abba belebonyolódó ember motívumát viszi tovább a Keserű kalács is. A falu furcsa, különc, legényekre nem vágyó főszereplője elkeseredésében majdnem végzetes tettre ragadtatja magát, amiről végül egy iglic, Turján beszéli le. Egy szívességért cserébe megoldást kínál, ami idővel felfedi a maga fonákságát. Turján a Vétett útban is felbukkan, ám ott egészen más oldaláról mutatkozik meg.
Megjelent a novemberben megjelenő Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023 antológia, melyben a címben szereplő novellám is megtalálható.
Ahogy a kiadó honlapján is szerepel, “a 2018-ban indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.” Amennyiben szeretnél olvasni tőlem regényen kívül sci-fi novellát is, a kép alatti linken rendelhetsz a kötetből.
Utoljára 2019-ben került be novellám a GABO antológiájába, és most újra lehetőséget kaptam, hogy Késésveszély című sci-fi írásom másoknak is megmutathassam. A cím az orvoslásból ismert periculum in mora kifejezésből ered, és egy egészen sajátos helyzetben válik jelentőségteljessé.
Az antológia borítófestményét Stephan Martinière készítette, és az alábbi alkotások várhatóak a kötetben:
Gaura Ágnes: Az erdő szíve
Zdenyák József: Fenntartható család
László Zoltán: Önkéntelen alakfelismerés
Susuk Melinda: Eső után köpönyeg
Borgula Anna: Emberek MLM-es aurával
Kispál Márton: REM
Erdei Lilla: Sanguisuga
Pető Zoltán: Köncse anyó
Pusztai Andrea: Inverzitás
Patonai Anikó Ágnes: Nyuggervér
Marton Emma: Anyánk szíve
Füzesi Dóra: Utána
Nagy László Dávid: Napló a stockholmi alternatív divathétről – vázlat
Palágyi R. László: A verseny vége
Puska Veronika: Késésveszély
Komor Zoltán: Zombicsicskák
Mráz Anna: Példaélők
Rusvai Mónika: Csontról csontra
Részletek és előrendelési infók a GABO SFF facebook oldalon várhatóak.
Elárulok valamit. Semmi zaftos téma vagy bennfentes titok, az nem kenyerem.
Azzal az elhatározással, hogy műved egyszer beküldöd a kiadónak, ami felé kellő bizalmat táplálsz, csupán az első lépést teszed meg, és röviden a következőket veszed a nyakadba:
Tovább is van, mondjam még? És hol vagy még a konkrét megjelenéstől, a fogadtatástól, a műved utóéletétől.
Egyelőre beharangozókon edződsz, szokod az újat: amit tegnap csak páran olvashattak, holnap akárki olvashatja. Szokd is: 31 nap múlva jön a Vétett út.
Idén ősszel megjelenik Vétett út című regényem a GABO kiadó gondozásában.
Minden művet megelőz valami rákészülés. És itt most nem a konkrét ötletelésre, jegyzetelésre, tervkészítésre és megírásra, szerkesztési körökre célzok. Az jobbára alkotási folyamat, tele különféle technikával, mely csak a többi alkotónak érdekes műhelyes kvaterkán.
Érik ugyan az alkotás, de érik az alkotó is. Főleg él, és közben sokat olvas. Élni fontos, anélkül nincs tapasztalás és élmény, mondandó vagy tovább gondolás, ami kisarjad, és szövegbe kívánkozik. Nem az életkor dönti el. Aki azonban pusztán könyvekben él, valamit félreértett.
Másodsorban az író – vigyázat, közhely következik – ír. Divatos azt állítani, írna valaki úgy is, ha senki nem olvassa a művét. Már megjelent szerzőtől érdekes kijelentés. Vajon akkor is így nyilatkozna, ha nem kapott volna lehetőséget? Most már nincs tétje, most már megkönnyebbült távolságból nosztalgiázhat. Ami érdekessé tehetné ezt a vallomást, hogy vajon hány olyan írással rendelkezik, amit publikációs cél nélkül hozott létre. Hány olyannal, ami tényleg csak magának íródott, odatolakodó tekintetektől örökre rejtetten? Érdek nélkül, puszta örömből vagy bánatból, közöttük jobban és rosszabbul sikeredett darabokkal, és akkor se rángatják elő, ha kiadó csillan fel a láthatáron. A gyakorlás is érdek, piszkozat vagy tréning valami máshoz, ami később lesz, amit már másfajta vágy vezérel, és kiadónak dédelgetik.
Írtam én is. 15 év alatt 7.818.745 karaktert. Nagyjából 16, különböző hosszúságú regényt, a novellákat most hagyom. Fantasy, urban fantasy, sci-fi vegyesen. Egyik sem fog megjelenni, nem olyan szándékkal készültek. Elképesztő mennyiségű privát szöveg, és aztán mégis lett értelmük. Utólag. A Vétett út megjelenéséhez valamilyen formában az összes írásom benne van. A kiadatlan munkák gyümölcse. Vagy csak bebeszélem magamnak 😀
Nem állítom, hogy ennyit kell zugírni ahhoz, hogy valaki megjelenési lehetőséget kapjon. Ez nem verseny, nem összemérhető. Az viszont nagyon igaz, az első regényed ne akard kiadni. A másodikat se. A harmadikat se. Mesterremek, mestermunka (ha lehet így nevezni) nem elsőre készül.
száz szónak is 